Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
183 Én is köszönöm. Szólásra következik Sasvári Szilárd úr, Fidesz. Szólásra készül Szalay Gábor, SZDSZ. Megado m a szót Sasvári Szilárd úrnak. (9.20) SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz) : Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A társasházról szóló törvényjavaslatot alapjaiban támogatni tudjuk, módosító indítványokat fogunk benyújtani hozzá, ami vel, reméljük, hogy javítjuk jelen állapotát. A társasházról szóló törvényjavaslat számunkra három irányban próbál valamilyen megoldást találni, és válaszolni azokra a kihívásokra, amik ezen a területen megjelentek. Ez a törvényjavaslat alapvetően a társas együttélés rendezéséről kell hogy szóljon, ami a társasházak működését tenné hatékonyabbá, és tenné egyértelműbbé a tulajdonosok közti viszonyt, a vezetői viszonyát a tulajdonossal és a közös képviselő viszonyát azokkal a szervezetekkel, amelyekkel érintk ezésbe lép, akár az önkormányzattal, akár más hivatalokkal. A másik fontos iránya ennek a törvényjavaslatnak az, hogy az elmaradt felújítások és a folyamatos karbantartás érdekében könnyíteni kívánja a társasházak rendelkezésére álló közös területek, tulaj donok értékesítését. Ez az értékesítés lehet egy részben elidegenítés, más részben a különböző bérleti lehetőségek is fennállnak. Harmadik iránya ennek a törvényjavaslatnak, hogy a nem fizetőkkel szemben - ahogy itt elhangzott , a többség védelmében, a kö zös akaratérvényesítés tekintetében létrehozza a jelzálog intézmény társasházban való jelenlétét is. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magyar lakásállománynak, mint hallottuk, egynegyedét érinti ez a törvényjavaslat, egymillió családot, ha lefordítjuk err e a vonatkozására. És még egy információ fontos ehhez: annak a lakásvagyonnak az egynegyedéről van szó, amelyik Magyarországon ma 78000 milliárd forintot ér. Ehhez a vagyonhoz való hozzáállásunkban három dolgot tehetünk meg: vagy megpróbáljuk ezt a vagyon t növelni új lakások építésével vagy megpróbáljuk legalább szinten tartani a jelenlegiek felújításával vagy a harmadik lehetőség, hogy hagyjuk leromlani. Én azt gondolom, hogy ez a harmadik út nem járható, és például a panellakások, lakótelepek felújítása, a tömbrehabilitáció mindmind olyan kérdés lesz, ami az utolsó kérdéskör kapcsán, azt kell mondjam, hogy sajnos egyelőre a harmadik döntés felé halad, a tömbrehabilitációt illetően mindenképp. Hadd mondjak még egy adatot az egészről: csak Budapesten belül a társasházakban 592 ezer ember él, a vidéki nagyvárosokban is körülbelül 490 ezer, és a kisebb helyeken még 29 ezer ilyen lakó van. Tehát elég komolyan érint olyan társadalmi csoportot, amely a mindennapjait éli ezekben a házakban. Ezek a házak nemcsak s zimpla házak, szimpla társasházak, törvény által meghatározott valamik, hanem otthonok is. Ezek az otthonok egyszerre jelentik azokat a helyeket, ahol családot lehet alapítani, ahol gyereket lehet felnevelni, egyszerre jelenti azt a helyet, ahol a szomszéd ajtaján át kiszivárog a lecsó illata, vagy ahol a nagymama főztjének ínycsiklandozó szagát érezzük, és mindannyiunkban kellemes élmények merülnek fel. Itt van az a hely, ahol fel lehet készülni a másnapi munkára, itt van az a hely, ahol a folyamatos képzé s és a szükséges átképzés terepe is megjelenik, hiszen a mai világban egyre több szükség van erre az átállásra. Azt gondolom tehát, hogy amikor erről a törvényjavaslatról beszélünk, akkor két dologtól nem tudunk eltekinteni: az egyik vonatkozásban a lakásü gy egészében való elhelyezése, a másik pedig a mindennapos életünk egyegy otthonban, egyegy családban. Mielőtt a jelen helyzet tárgyalásához kezdenék e törvényjavaslat kapcsán, engedjenek meg egy rövid kitérőt a társasházak történetiségét illetően. Igaz, ez csak olyan érdekesség, amely talán nem árt, ha elhangzik ebben a házban. Én magam nem vagyok jogász, de vannak olyan barátaim,
