Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP):
181 a lakásszövetkezeti törvényt is mielőbb meg kellene hozni, és akkor legalább ezen a téren ebben a ciklusban az Országgyűlés telj esítette a feladatát. (9.10) Itt többen ismertették már a törvényt, és gondolom, a társasházi kérdésekkel foglalkozók maguk is több változatban olvasták, hiszen rengeteg véleményt hallottunk, kaptunk. Gondolom, mások is elmondhatják, mint én, hogy íróaszta lukon ilyen (Mutatja.) halomban állnak a vélemények, levelek, hozzászólások, javaslatok. Nem hiszem tehát, hogy a törvény dicsérete lenne a feladatom, noha kormánypárti képviselő vagyok. Inkább azokról a kérdéscsoportokról szeretnék beszélni, amelyeken sze rintem érdemes vitatkozni, és amelyekben talán még módosításokat is végre lehet hajtani. Az egyik kérdés, amivel a legtöbben foglalkoznak. Az eredeti törvényjavaslatban szerepelt egy társasházi szövetség, amely egy olyan intézmé ny lett volna, amelynek a tagjait a társasházak maguk delegálják, és amelyhez felügyeleti szervként lehetett volna fordulni a különböző, társasházon belüli jogvitákkal, ügyesbajos dolgokkal. Ezt elvetette a törvény előkészítője, nyilván azért, mert a külö nböző fórumokon elsősorban és döntően a közös képviselők és az ő szakértőik véleményezték ezt a kérdést. Lehetséges, hogy a társasházak szövetsége nem volt jó megoldás, én azonban úgy tapasztalom, hogy nagyonnagyon széles körben lenne igény valamifajta ta nácsadó testületre, valamifajta felügyelő szervre, valamifajta olyan intézményre, amelyhez a társasházak lakásainak tulajdonosai azelőtt fordulhatnának, mielőtt a bírósághoz kellene menniük. Magyarán, a bíróság előtt mindenképpen kellene lenni valamilyen e gyeztető fórumnak - ha tetszik, az amerikai jogban ismert békebíró mintájára vagy a munkaügyi döntőbíróság mintájára , ahová az emberek mehetnek jogvitáikkal. Valljuk be, hogy a bíróságon folyó nagy ügyekhez képest ezek kis ügyeknek számítanak, de a társa sházakban élő kisnyugdíjasoknak nagyon fontos ügyek. Ez a fórum nagy szakmai tapasztalattal tudna véleményt adni. Persze, aki ezt nem fogadja el, az továbbra is mehetne bíróságra, de akkor már saját költségén és a saját idejét pazarolva. Ahol ilyenfajta eg yeztetések működnek - akár a munkaügyben, akár úgynevezett bagatell ügyekben , ott az a tanulság, hogy néhány év múlva kiderül: a bíróság nagyon drága pénzért 95 százalékban ugyanazt a döntést hozza, és akkor az emberek ebbe bele szoktak nyugodni. Már Sal amon király bibliai példájából tudjuk, hogy ha két ember vitatkozik, és elmennek valakihez, az mond egy véleményt, akkor nagyon sokszor már abba megnyugszanak, hogy van valaki, aki nagy tapasztalattal és érdektelen félként eligazítja őket. Ajánlják azt, ho gy legyen az ingatlantulajdonosoknak és ingatlankezelőknek egy kamarája. Ez is egy megoldás. Megoldás lenne a civil szervezetnek valamifajta felügyeleti jogkör adása, de elképzelhető, hogy az önkormányzatok is jó fórumok lennének erre. Mindenképp azt hisze m, ezen el kell gondolkodni, és nagyon szeretném, ha ez az igény teljesülne. A másik kérdés - amiben, bevallom, már interpellációt is intéztem a belügyminiszter úrhoz , hogy a társasházi tulajdonosok nyilvántartását valamilyen módon meg kellene oldani. Az nem megoldás, hogy a közös képviselők azt sem tudják, kik a tulajdonostársak, azt sem tudják, kik élnek huzamosabb ideig a lakásban. Végül is a társasház - noha magántulajdonokból áll össze - valamilyen módon egy lakóközösség, és elemi igény lenne a nyilv ántartás bevezetésére, és ezt a törvényben is lehetővé kellene tenni. A közös költségeknél - ahogy már előttem nagyon helyesen mondták - még világosabban különbséget kellene tenni az olyan közös költségek között, amelyek a tulajdon értékét növelik, ezeket nyilvánvalóan mindenki tulajdoni hányada szerint fizeti. A jellegzetesen fogyasztási közös költségek között van a víz, a csatorna, a szemétdíj, a lifthasználat. Nyilvánvaló, hogy egy egyedül élő nyugdíjas néni nem használ annyi vizet, mint egy hat fős cs alád, még ha ugyanakkora négyzetméterű lakásban lakik is. A jelenlegi teljesen szabályozatlan helyzetből valamilyen módon előre kellene lépni a szabályozásban. A közös költséget nem fizetők elleni szankciónál bevezeti a törvény a jelzálog ráterhelését az i ngatlanra. Ezt mindenki helyesli. Rövid távon persze nem megoldás, ennél talán erősebb is lehetne a
