Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
1793 képviselet - ENSZ, EU- vagy EBESZképviseletre tessék ilyenkor gondolni , összesen 99 intézmény az, amelyet el kell látni, és természetesen 99 intézmény az, ahol az ott dolgozó - bizony, azt kell mondjam - szociális helyzetén is illik javítani. (14.00) Hiszen sokféle igény hangzik el e Ház falai között, és a zt kell mondjam, hogy bizony a magyar diplomácia munkásai is kemény áldozatokat vállaltak akkor, amikor mindenki megtette - vagy legalábbis azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a nemzet tagjainak túlnyomó többsége megtette - ezt az elmúlt években. Éppen ezé rt a külügyi munkában dolgozók számíthatnak arra, hogy iskoláztatási költségeikben nagyobb támogatással rendelkezhetnek jövőre, mint eddig. Vagy például a helyettesítési elismerés is magasabb szintre kerül, mint eddig volt. A múlt évben is, most is megemlí tem, hogy a gépkocsipark is meglehetősen elavult, és ennek cseréjét is tovább lehet folytatni. Én azt hiszem, befejezésül meg kell említenünk, hogy ez a munka, ami csak ritkán kerül reflektorfénybe, mindenféleképpen érdemes arra, hogy a Magyar Köztársaság forrásoldalról is a helyén kezelje. Ennek ideje elérkezett, és ha vannak itt is még takarékosságra késztető hiányok, én azt hiszem, hogy igazából ma a külügy első évben mondhatja el azt, hogy egyértelműen a lehetőségeken belül elismertetik a kormányzat egé sze részéről az, hogy mily fontos munkát jelent az ország arculatának a külföldön dolgozók által is történő formálása. Én azt hiszem, hogy végezetül egyértelműen azt is meg kell említenem, hogy a Külügyminisztérium gazdasági vezetése is fontos szerepet ját szik az összhang megteremtődésében, és éppen ezért e helyen engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Havasi Béla helyettes államtitkár és csapata áldozatos gazdasági vezetői munkájáért. Én merem remélni, hogy a külügyi költségvetés különösebb vitákat nem fog kiváltani e Ház falai között, és remélem, hogy egyre nagyobb lesz azoknak a tábora is, akik értik, igenlik azt, hogy ez a fontos munka forrásoldalról mindenkor biztosítva kell hogy legyen. Megköszönve megtisztelő figyelmüket, kérem önöket, hogy e részét mi ndenképpen támogassák a költségvetésnek. Köszönöm még egyszer. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik Dávid Ibolya képviselő asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, és őt követi Szöllősi Istvánné képviselő asszony, MSZP. Megadom a szót Dávid Ibolya képviselő asszonynak. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Holnap családjogi, családügyi vitanapot tart az Országgyűlés, hiszen egy nagyon fontos kérdésről lesz holnap szó, mert a családok a z ország és a társadalom tartópillérei. Úgy tűnik, hogy igen sok probléma van a családok háza táján, hiszen ha végignézzük a statisztikákat, hogy minden negyedik gyermek házasságon kívül születik meg, hogy vészesen csökkent a gyermekszületések száma az utó bbi időben - és ebből csak egy számot szeretnék kiemelni: az utolsó 15 évben a 15 év alatti gyermekek száma félmillióval csökkent, riasztó ez a statisztika , és ha még e mellé hozzáteszem azt, hogy a házasságkötéseknek a száma az utolsó egy évben is közel negyedével esett vissza, akkor ez a statisztika még szomorúbb lesz. Úgy tűnik, hogy a családok megtartóereje is gyengült, tehát oda kell figyelnünk, pártállásra, ellenzékre, kormányra, politikai szervezetekre és szervezeteken kívül is, vagy akár civil sze rvezeteken keresztül is arra, hogy hogyan lehet ezen a helyzeten segíteni. Egy költségvetés mindig okot szolgáltat arra, hogy megvizsgáljuk azt, hogy vajon a költségvetés hogyan segíti a családokat. Úgy tűnt nekem az elmúlt években, hogy akik a felelőssége t magukról el akarják hárítani, általában arra hivatkoznak, hogy a család mint intézmény van válságban, ezért a
