Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
1794 problémának a lényegét abban látják, hogy a XX. század magának az intézménynek a válságát hozta. Megítélésem szerint ebben is van biztosan igazs ág, de a meghatározó oka a család válságának egészen biztos, hogy gazdasági és társadalmi eredetű. Ezért nagyon fontos az, hogy vizsgáljuk meg a jövő évi költségvetésünket, vajon milyen kedvezményeket, lehetőségeket, támogatásokat biztosít a családok számá ra. A költségvetés szociális célú kiadásainak értékelése nyilvánvalóan nem lehet független gazdasági lehetőségektől, a korábban már biztosított ellátási szint nagyságától, a jövedelmek nagyságától. Mindezen szempontok figyelembevételével, sajnos, elmaraszt alóan kell vélekednünk az 1998. évi költségvetés gyermekes családokra vonatkozó előirányzatairól. Érveink hatását biztosan tompítani fogja, hogy az ellenzéki kritikákat gyakran minősítik sommásan szociális demagógiának. Ennyire eltérő álláspontok esetén mi lyen mérce lehet az az irányadó szempont, ami alapján megítélhetünk egy költségvetésben családtámogatási mértékeket és módozatokat? A kormánypártok korábban már nem fogadták el tőlünk azt a viszonyítási alapunkat, hogy nagynagy visszalépésnek tekintjük, h ogy 100 forintnyi nemzeti jövedelemből a költségvetésben ma feleannyi sem jut a gyermekes családok számára, mint amennyi az AntallBorosskormányok ideje alatt jutott. 1994ben a családi pótlék, az anyasági segély, a gyermekgondozási díj együttes összege a nemzeti jövedelem 4 százalékát tette ki. Az 1998. évi cél kevesebb, tisztelt képviselőtársaim, mint 2 százalék. Nem talált kormánypárti megértésre az a célkitűzésünk sem, hogy az amúgy is csökkenő reálbérek időszakában a családtámogatások vásárlóértéke le galább ennél jobban ne csökkenjen. Ebben a kormányciklusban az előző kormány alatti csökkenés 2,5szeresével, 1314 százalékkal csökken a keresetek vásárlóértéke. Ezzel egyidőben a családi pótlék vásárlóértéke a felére zsugorodott, azaz az elmúlt évek nagy vesztesei bizony a gyermekes családok voltak. Azt a magától értetődő célt ennek a kormánynak már fel se merjük villantani, hogy egy, a népért, a nemzetért, a jövő nemzedékért felelősséget vállaló vagy érző kormánynak azt kellene vállalnia a csökkenő reálb érek, a csökkenő reáljövedelem, a süllyedő lakossági fogyasztás időszakában, hogy legalább a legrászorultabb, a legkiszolgáltatottabb családok életszínvonalát védelmezze. Nem véletlenül vált, tisztelt képviselőtársaim, drámaivá a magyar nép fogyatkozása a Bokroscsomagot követően. Ha a kormánypártok szerint sem a nemzeti jövedelem nagysága, sem a szociális vívmányok múltban elért szintje, sem a jövő iránt érzett felelősség nem lehet mérce a szükséges szociális kiadások megítélésénél, akkor viszonyítsuk az 1 998. évi költségvetés szociális célkitűzéseit a kormánypártok korábban vállalt céljaihoz és kritikáihoz. Nyilván önmagukat nem fogják sem demagógnak, sem szakszerűtlennek minősíteni ebben a vitában. 1995től állampolgári jogon jár a gyermekgondozási segély - ezt ígérte Horn Gyula miniszterelnök úr 1994. szeptember 27ei felszólalásában itt az Országgyűlésben. Ez az ígéret ugyanúgy nem valósult meg, mint megannyi más. Ma nemhogy állampolgári jogon nem jár a gyermekgondozási segély, de több tízezer olyan anya is kiszorult belőle, aki az AntallBorosskormányok ideje alatt megszületett feltételek alapján még ma is jogosult lenne rá. A tárgyalt törvényjavaslatban szereplő 36,7 milliárd forintos gyermekgondozási díj együttesen, az infláció ellenére is, csak 27 sz ázalékkal több, mint 1994ben volt. Az előző kormányzat alatt a növekedés 4,5szer ekkora volt. Tisztelt képviselőtársaim, 116 százalék, és ez lényegében elegendő volt a kismamák ilyen jellegű ellátmányai esetében a vásárlóérték megőrzéséhez. (14.10) Ebben a kormányzati ciklusban a gyermekgondozási segély és díj csökkenése reálértékben meghaladta a 40 százalékot. A következő idézet: "Csökkent a családi pótlék vásárlóértéke." Ezt több miniszter, maga a miniszterelnök úr is 1993ban, '94ben számtalanszor elm ondta. Ha a Népjóléti Minisztérium 1998. évi költségvetésében a XXI. fejezet 10. címe alatti 112,9 milliárd forintos összeget az 1994. évi
