Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP):
180 Azt hiszem, hogy a városi lakosság ebben az évszázadban különböző lakásformákat volt kénytelen végigpróbálni vagy végigszenve dni. Sokáig ismerték a háziúri rendszert, amelyet az jellemzett, hogy rengeteg - legalábbis, ahogy szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam - kiadó lakás volt, és minden házon kinn lógott a tábla, hogy lakás kiadó, ugyanakkor rengeteg ember nem engedhette meg magának, hogy beköltözzön a lakásokba. Azután ismertük az úgynevezett tanácsi rendszert, amikor a lakások bére névleges volt. Viszont ahogy előttem Lányi Zsolt képviselőtársam mondta, a lakások felújítása is inkább névleges volt, mint valódi. Azt hiszem, m agam is a Magyar Szocialista Párt nevében azt mondhatom, hogy az a jelenlegi rendszer, amelyben a lakások nagy többsége azé vagy azoké, akik benne laknak, a magunk részéről ezt a lehető legjobb rendszernek tartjuk. Tudjuk, hogy a lakások privatizációjával rövid távon sok probléma zúdult elsősorban idős nyugdíjas emberekre, akik nem engedhetik meg maguknak a lakások, pláne a házak felújítását. Hosszú távon mégis úgy gondoljuk, hogy egy polgári társadalomban, amelyet építünk, valóban az a legbiztosabb, ha az emberek nagyon nagy többsége a saját tulajdonú lakásában, otthonában lakik. Azt is tudjuk, hogy nagyon sok családnak a legértékesebb tulajdona maga az otthona, maga a lakása. Ezért minden olyan törvényt, amely a lakásokkal való bánást, felújításokat, által ában a társasházi jogviszonyt szabályozza, üdvözölni kell. Úgy látom, az előzetes vitákból úgy vettem ki, hogy ezzel az ellenzéki pártok is egyetértenek, és így remélhetőleg valóban a törvény jobbításán fogunk mindannyian igyekezni. Természetesen gondolni kell azokra is, akik eleve társasházi formában építkeztek, és azokra is, akik néhány évvel ezelőtt lettek - nem is mindig önszántukból - társasházi lakások tulajdonosai. Azért is figyelemmel hallgattam a Független Kisgazdapárt szónokát, mert néhány évvel e zelőtt még - valljuk be - törvénytelennek nevezték a lakások eladását az új tulajdonosoknak, mondván, hogy azokat vissza kellett volna adni az eredeti tulajdonosoknak. Azt hiszem, hogy a jelenlegi lakók nemigen örülnének, ha visszakapnák a 100 ezer forinto t, amiért megvették a lakásukat, és visszavennék tőlük a tulajdonukat. Lányi Zsoltot hallgatva örömmel hallottam, hogy a Kisgazdapárt is úgy gondolja - vagy úgy érzi , hogy ezen a vitán valószínűleg túllépett az idő, és most már valóban azt kell elérnünk, hogy a jelenlegi tulajdonosok belakják a szó jó értelmében az otthonukat, és tőlük legalább már senki ne vehesse el, és az igazságtalanság még egyszer semmiképpen se ismétlődhessen meg. Ezt a törvényt több éve várták és sürgették a társasházban lakók. 3,54 millió ember él Magyarországon társasházban. Nagyon különböző érdekeik vannak természetesen, és egy törvény nem csodaszer, egy törvény legjobb esetben is csak arra kínál lehetőséget, hogy az eddiginél több ember legyen elégedett azzal, ahogy a dolgokat rendezni próbálja a jog, a jogszabály. Az emberek úgy vannak, legalábbis - én is sokat jártam fórumokon - nagyon sokan úgy vannak, hogy ha áldozatot kell hozni, ha a jövedelmük nem úgy növekszik, ahogy remélik, ezt nagy nehezen talán megértik, de nagyon fo ntosnak tartják, hogy akkor legalább az otthonukat biztonságban tudják. Biztos tulajdonviszony legyen, biztos jogviszony legyen, és jó konstrukciók szülessenek a lakások szükséges felújításához. Emlékeztetnék arra, hogy három törvényre együtt van szükség a hhoz, hogy a társasházi lakásoknak és maguknak a házaknak felújítása felgyorsuljon: az egyik a lakástakarékpénztári törvény, amelyet már meghozott a Ház, amely egyfajta pénzügyi keretet, pénzügyi lehetőséget teremt a felújításhoz - hogy milyen sikerrel, a z más napirendi pont lenne - a másik a jelzálogjogról szóló törvény, amely garanciát ad a hitelek felvételéhez, amely lehetővé teszi, hogy több pénz áramoljon be a lakások felújításába és a harmadik a társasházi törvény, amely a társasházi résztulajdonosok egymáshoz való jogviszonyát tisztázza, és ilyen módon könnyíti meg a házak felújítását. Úgy hiszem tehát, hogy ez a három törvény: a lakástakarékpénztári, a jelzálogjogról szóló és a társasházi törvény együtt szemlélendő, és remélhetőleg együtt javít a t ársasházakban élő 3,54 millió ember helyzetén. Hozzátenném - ahogy Dióssy képviselőtársam már emlékeztetett rá , negyedikként
