Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP):
1779 Aki ismeri a költségvetési tételeknél ennek a nagyságrendjét, az azonnal fölcsapja a fejét, mint a harci paripa a kürtszó hallatán, hogy azért 60 milliárd forint nem semmi még a Magyar Köztársaság költségvetési tételében sem. Ehhez képest a teljes fogyasztói árkiegészítés kiadási előirányzata 61 milliárd forint, aminek csak egy tétele az utazási kedvezményeknek az összege, amelyeknek túlnyomó többsége termés zetesen a diákok, nyugdíjasok havi rendszeres utazási költségeit teszi ki. Egy ilyen számot kimondani egy gazdaságpolitikával foglalkozó személyiség részéről, azt hiszem, több, mint hiba. Ez nem tévedés, ez szándékos értelmezési probléma. Nem foglalkozom a cikk egyéb részeivel, jóllehet elég rendesen kipirosoztam. Varga Mihály képviselőtársam most is az 1994. évi 2,9 százalékos GDPnövekedésre hivatkozott, és ezt hasonlította össze a mostani 3, a jövő évi, reméljük, 3,54 százalékos GDPnövekedéssel, közös nevezőre hozta, nagyságrendi közelséget állapított meg, és úgy gondolta, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy mindkét növekedés ugyanolyan tartalmú. (12.50) Holott ma már az is teljesen világos, hogy 199394ben a belföldi kereslet adórendszeri és béremelés i eszközökkel elért mesterséges élénkítésével egy olyan gazdasági növekedést generált az akkori kormány, amely az országnak 1993ban 3,3 milliárd dollár, 1994ben 3,9 milliárd dollár deficitet, fizetésimérleghiányt eredményezett. Sőt, tovább is mennék, te ljesen egyetértek Kádár Béla képviselőtársammal: érdemi gazdaságpolitikai döntések egymásfél év alatt fejtik ki hatásukat. Ezt minden vonatkozásban értelmezni kell, és el kell ismerni. Néhai Antall József hihette csak azt, hogy az 1990es fizetésimérlegp ozitívum a fél éve hatalomra jutott MDFkormánynak bármiféle érdemeként elismerhető lenne... (Közbeszólás: 1991ben!) Nem, '90et mondtam, jól mondtam. Ezt a gondolatmenetet továbbvíve azt is el kell mondanom azonban, hogy ez a kormány olyan gazdasági álla potban, olyan fizetésimérlegpozícióban vette át a kormányzást, amely 1995. június 30ával 22 milliárd dolláros nettó hitelállománnyal zárt, azaz igazából ettől az időponttól, ettől a 22 milliárd dollártól kell számítani azt a javulást, ami ebben a kormány zatban fizetési mérlegben, nettó adósságban bekövetkezett. Ez a 22 milliárd dollár akkor több mint két évi teljes áruexportbevételnek felelt meg. Ma 10 milliárd dolláros nagyságrendű nettó adósság várható az év végén. Ebből nyilvánvalóan az állami adósság ettől még kevesebb - hiszen a vállalkozói szektor külföldi hitelfelvételei jelentősen megnőttek , ebből következően az évi áruexport negyede, legfeljebb 40 százaléka nagyságrendet tehet ki év végével a nettó adósságállomány. Ha valami, akkor ez hatalmas teljesítmény, és markánsan jellemzi az elmúlt három év gazdaságpolitikai váltását. Varga Mihály képviselőtársam némileg sommásan azt mondta, hogy a Bokroscsomagnak nevezett intézkedéssorozat csak rövid távú hatásokat gyakorolt a magyar gazdaságra. Termész etesen önmagában a vámpótlék kétéves kifutású intézkedéssorozat volt. Szabadjon azonban emlékeztetni arra, hogy fokozatosan leépült a vámpótlék, ma már a második félévben nincsen szó vámpótlékról, és mégis ez az egyszerűnek tekintett hatás érdekes módon sz inte változatlan dinamikával még ma is fennáll. Akkor, amikor elkezdtük csökkenteni a vámpótlékot, az import nem ugrott meg, az export dinamikus növekedése nem csökkent. Ebből azt a talán nem könnyelmű kijelentést állapítom meg, hogy ezt a kétévnyi időt, a mit a vámpótlékkal nyertünk, kétségkívül sikerült arra fordítani, hogy a versenyképesség erősödése az exportteljesítmények növelésével elérje azt a nagyságrendet, amikor már a vámpótlék kiesése igazából nem jelentett olyan jelentős problémát, mint egyébkén t 1995ben; ha azt ne adj' Isten valamilyen formában fél év múlva visszavontuk volna, jelentett volna. Úgy gondolom, a gazdaság talpra állt, a versenyképesség erősödött, és ennek bizony nagyon kemény vonzata volt, többek között az a Bokroscsomagnak neveze tt intézkedéssorozat, aminek csak egy 20 százalékos részéről szeret az ellenzék beszélni, a 80 százalékos részt pedig nagyon szívesen elkerüli. Szó volt többször arról, hogy választási költségvetés vagy nem választási költségvetés. Nem lehet, azt hiszem, e leget beszélni erről. Gaál Gyula képviselőtársam egy számhalmazban, egy gondolatkörben már rávilágított arra, hogy ha a Magyar Köztársaság költségvetése az 1994. évi
