Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1742 Megköszönöm Burány Sándor képviselő úr felszólalását. Szólásra következik Torgyán József képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről őt követi majd Tardos Márton, a Sz abad Demokraták Szövetsége képviselője. Megadom a szót Torgyán József képviselő úrnak. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1998. évi költségvetés tárgyalásakor lehetetlen vissza nem emlékezni az 1997es költségvetés parlamenti vitájára, amikor is Pető Iván SZDSZes honatya az 1997. évet a remény és a vergődés éveként prognosztizálta. Előrejelzése be is igazolódott, ha más formában is, ahogy ő azt szerette volna. A gazdaságban ugyanis egymást követték a bo trányok. Kétségkívül folytatódott a gazdaság vergődése. Mivel a kormánynak semmilyen programja sincsen, ezért egyetlen eszköze a reménykedés, ami a gazdasági fordulat elérésére gyér fegyvertárnak tűnik. Amit Pető Iván mondott 1997re, bár egy évvel korábba n mondta, 1998ra is igaz. A Szabad Demokraták Szövetsége prognosztíciója sajnálatos módon 1998ra is igaz lesz, amit ők 1997re állítottak, tehát hogy tovább tart majd a vergődés. Ami pedig a reményt illeti, azt én magam is felcsillanni látom, de nem abba n, mint a Szabad Demokraták Szövetsége, hanem az 1998. évi költségvetés a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a HornKunczekormány utolsó költségvetése (Gyimóthy Géza tapsol.) , és ez valóban reménykeltő a jövőt illetően. A központi költségveté s vitáját minden fejlett országban a társadalom élénk figyelme kíséri. Ott is így van ez, ahol a költségvetés újraelosztó szerepe jóval kisebb, mint Magyarországon, hiszen a költségvetés gazdasági jelentősége, a gazdaság fejlődését befolyásoló szerepe ott is meghatározó. Ez természetesen csak akkor van így, ha a költségvetés alapja reális és hatékony gazdaságpolitika. A költségvetési eszközöket tehát a gazdasági folyamatok megfelelő terelése érdekében állítják fel. Magyarországon a központi költségvetés elő irányzata 1998ban 2800 milliárd forint elköltésére vonatkozik. Olyan óriási összegről van szó, amelynek célszerű felhasználása előmozdítaná, sőt, megalapozná a magyar gazdaság fejlődési pályára állítását, ha valóban ez a költségvetés olyan lenne, amely a célszerű felhasználásra épülne. Ebben az esetben valóban érzékelhető és tartós gazdasági növekedés beindítására kerülhetne sor. Úgy ítéli meg a Független Kisgazdapárt, hogy ebben az esetben a külső és a belső egyensúly valóságos megszilárdítását is reális célként lehetne kitűzni, sor kerülhetne az életszínvonal annyira várt emelésére, a munkanélküliség visszaszorítására, a beruházások szükséges növelésére és bővítésére. Szükség lenne ehhez természetesen a gazdasági szerkezet célszerű átalakítására is. Nagyo n fontos lenne a hatékony külkereskedelmet végre elősegíteni, legalább ebbe az irányba elmozdulni. A cserearányromlás megállítását a Független Kisgazdapárt olyan alapvető célkitűzésnek ítéli meg, amelynek teljesítése nélkül a magyar gazdaságban hatékonyan előrejutni nem lehet. De ugyanilyen fontosságot tulajdonít a Független Kisgazdapárt az infláció megfékezésének is a hagyományosan magyar agráripari ágazatok válságának megoldását is rendkívül fontosnak tartja, és fejlődésük elindítására lenne szükség az ed digi és állandó válságkezelés helyett, ami a magyar agrárágazatot és a magyar ipart évről évre mélyebbre süllyeszti. Az infrastruktúra fejlesztésével sem lehetne most már várni, ha valóban rendbe akarjuk tenni a gazdaságunkat. Az autópályák építésére semmi képpen sem koncessziókban kellene gondolkodnunk, a vasút modernizálásának elindítása sem halasztható feladat. Legyen szabad arra utalnom: a magyar gazdaság versenyképességének és minőségi mutatóinak javítását épp oly fontosnak tartjuk, mint a gazdaság fajl agos energiaigényének csökkentését. Sőt, az egész magyar energiapolitika új alapokra való helyezése sem késlekedhet tovább, különben a gazdasági célkitűzéseink nem lesznek megvalósíthatók.
