Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - VARGA JÓZSEF (MSZP):
1548 értelemszerűen a pénzintézeteket, a biztosítótársaságokat hozta jobb pozícióba. Maradtak a termelő vállalkozások, akiknél igazán lényeges csökkenés nem következhetett be. Ezzel a mosta ni szabályunkkal azt szeretnénk elérni, hogy az ő terheiket is csökkenthessék az önkormányzatok, legyenek olyan szabályok, új lehetőségek, amelyek az önkormányzatok működési terét szélesítik, hiszen mi csak lehetőséget adunk az önkormányzatoknak, nem pedig egy kötelezvényt arra, hogy ezt az adót be is kell vezetniük. Két évvel ezelőtt tiltakoztunk, hogy ilyen hátrányos megkülönböztetés következett be, és ez a hátrányos megkülönböztetés gyakorlatilag egy módosító indítvánnyal került be a törvénybe egyik napr ól a másikra, ezért aztán most joggal gondolom úgy több társammal együtt, hogy talán nem kellene három évet várni arra, hogy az igazságosabb visszarendeződés is megtörténhessen, hanem ezt talán két esztendő alatt is megoldhatnánk. Ehhez módosító javaslatot nyújtottam be én magam is. Úgy gondolom, elvitatkozhatnánk még egy darabig azon is, hogy a hozzáadottérték típusú adó lennee a célszerű vagy pedig visszatérni az eredeti formára, amikor az árbevételt adóztattuk lényegesen alacsonyabb adókulccsal. Személy szerint azt támogattam az előkészítés időszakában, hogy térjünk vissza az árbevétel adóztatásához, és lényegesen csökkentsük le az adókulcsot. Azért tartottam ezt jobbnak, mert igazából a kereskedelem és mindenki más a tevékenységével igénybe veszi az önk ormányzat infrastruktúráját. Például minél több árut szállít és értékesít, annál inkább igénybe veszi azt az infrastruktúrát, amelyet az önkormányzatnak működtetnie kell. Ezért igazságosabbnak látszik véleményem szerint az árbevétel szerinti adóztatás, de kisebbségben maradtam a véleményemmel, és tudomásul vettem, hogy a hozzáadottérték típusú adó irányába indultunk el, és ennek megfelelően módosítani kell az adókulcsokat is. Az emelés tehát nem az adó növekedést jelenti, még akkor sem, ha hangsúlyoztam, ho gy az önkormányzatnak ez csak lehetőség. Módosító javaslatom erre vonatkozóan is lesz, hogy lehetőség szerint még alacsonyabbak legyenek ezek az adókulcsok, mert úgy gondolom, hogy ezzel is elérhetik az önkormányzatok azt az adóbevételt, ami nem jelent kie sést a korábbi évekhez viszonyítva, ugyanakkor szélesebb alapokon tudják szétteríteni ezt az adóterhet. Befejezésül még néhány gondolat a gépjárműadóról. Itt is megfogalmazhatunk olyan dolgokat, amelyekre azt mondhatnánk, hogy ezek az adóprést szorítják, d e meggyőződésem szerint, ha mindent összevetünk, akkor azt kell mondanunk, hogy a kedvezmények száma gyarapodott. Mi az, ami abba az irányba hat, hogy - Kávássy képviselőtársam szavaival élve - az adóprést emlegessem? Az, hogy a katalizátoros személygépkoc siknál eddig egységesen kezeltünk mindenféle katalizátort, és tudjuk azt, hogy vannak szabályozott és nem szabályozott katalizátorok. A környezetet nem egyformán szennyezik a különböző gépjárművek, ezért célszerű különbséget tenni a kedvezmények körében is . Az eddigi kedvezmény a katalizátor típusától függetlenül 50 százalék volt. Ezt az 50 százalékos adókedvezményt mint megszerzett jogot a későbbiekben minden eddig üzembe helyezett gépkocsi esetében alkalmazni lehet. Az ezután vásárolt gépkocsiknál változn a meg úgy a szabály, hogy a nem szabályozott katalizátorú gépkocsiknál az 50 helyett 25 százalék az adókedvezmény. A korszerű, modern gépkocsik viszont már szabályozott katalizátorokkal vannak felszerelve, ezeknél a támogatás, illetve az adókedvezmény mért éke változatlan, továbbra is 50 százalék lesz, tehát a már megszerzett jogokat nem érinti. Úgy gondolom, nem lehet hátrányosnak tekinteni azt a megkülönböztetést sem, hogy a megváltozott munkaképességű vagy éppen mozgásképtelen, mozgáskorlátozott emberek j árműveinél csak abban az esetben változna az adókedvezmény, ha ez nem személygépkocsi. Meggyőződésem, hogy igazából az ilyen súlyosan mozgáskorlátozott embereket személygépkocsival lehet megnyugtatóan szállítani, ezért azt hiszem, az teljesen egyértelmű, h ogy tehergépkocsira ez a kedvezmény nem jár, és inkább tekinthető a szabályok kijátszása megszüntetésének, mint hátrányos intézkedésnek.
