Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 7 (307. szám) - Az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
1468 DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnö k asszony. Ennek a törvénynek a jelentősége valószínűleg nagyobb, mint az az érdeklődés, amelyet kivált nemcsak itt a parlamentben, hanem az írott és az elektronikus sajtóban is. Kiváltképp fájlalom, hogy az ellenzéki képviselők sem az előző vitaszakaszban , sem a mai napon aktívan nem vettek részt ebben a munkában, sőt, még Izsó képviselő úr sem ül itt körünkben, aki talán ilyen esti órán felvidíthatna hozzáértésével és kitartásával. Ennek az országnak agrártörvénye nem volt. Nem volt sem a múlt században, sem a két háború között és a szocializmus fölvirágzó, új hazát építő időszakában sem. Ennek az országnak nem volt mezőgazdasági törvénye, amely ország... (A rádiós páholy felé fordulva:) Ha a személyzet esetleg hagyná, hogy szóljak, és a karzaton elcsendes edne, és álomra hajtaná a fejét, mindnyájunknak jót tenne. Az, hogy ez a törvényjavaslat 1997 őszén az Országgyűlés elé kerülhet, és ez a témakör törvényi szabályozást kap, az sokkal nagyobb jelentőségű annál, mintsem egy európai uniós csatlakozási kihívás vagy kényszer. Ennek az országnak a mezőgazdasági adottságai - hála a jó Istennek - a környező államokénál jobbak. Összehasonlíthatatlanul jobbak, s a nyolcvanas évek első felében elért eredmények kapcsán a magyar mezőgazdaságot mint Európa egyik dobogós helyezettjét emlegették, és ez igen komoly kihívást jelentett a már akkor is sokkal nagyobb dotációval és támogatottsággal bíró európai és tengerentúli országok nem is nézték jó szemmel ezt a fejlődést és ezt az előremenetelést. Azonban az összehasonlítás, ami a német törvény megszületésével kapcsolatban megjelenik, nem mindenben pontos. 1955ben Németországban egy Marshallsegélyezési csomag kellős közepén mondta ki a parlament azt, hogy ebben az országban át kell vállalni valamit, amit nem tud a szolgálta tás, nem tud az ipar - háború után tíz évvel vagyunk - kiváltani. Meg kell tartani a népességet lehetőség szerint azon a területen, ahol született, és ahol életfeltételei adottak. És addig, amíg ez a gazdaság be nem indul, nem kezd el mozogni, addig valami féle többlet eszközrendszerrel és garanciával a mezőgazdaságot olyan helyzetbe hozni, ami az ország első lépésének megtételéhez segítséget nyújthat. Sokkal kevésbé egzakt módszerekkel, mint ahogy ez a mi törvényünkben megjelenik, mert ott nem beszél regulá lt piacról, nem beszél támogatási célokról, és bizony - ahogy Bauer Tamás mondta , nem beszél költségvetési predesztinációról sem. De ez a törvény túlélt 32 évet, bocsánat, 42 évet, nagy probléma nincs vele, beszámol a földművelésügyi miniszter, a tőke és jövedelem arányát összehasonlítják a nemzetgazdaság egyéb ágazataival, és azt mondják, minden rendben van, most már csak arra kell figyelni, hogy a mi egyéni gazdáink egy bizonyos támogatottsági szintet élvezhessenek, hogy a saját területükön azt a gazdál kodási szintet és azt az életszínvonalat fenn tudják tartani, amit eddig megszoktak. És nyilvánvalóan, ha magát a mezőgazdasági termelőt, az egyéni gazdát nézzük, akkor ő több támogatásban részesül, mint amennyit a központi költségvetésnek befizet, könyört elen, nagyon kemény, szigorú adminisztrációs szabályok mellett, de ezt a támogatottságot a belső fogyasztási piaccal az állam vissza is szedi. Ezt ne felejtsük el! Nézzük meg, hogy az európai átlag mezőgazdasági fogyasztás és a magyar jelenlegi társadalmi átlagfogyasztás mind mennyiségében, mind struktúrájában hogyan alakul. És akkor nagyon el fogunk csodálkozni. Megnézhetnénk - és azt hiszem, ezek tények, és itt a költségvetési vita során mindig elő is jönnek , hogy a magyar mezőgazdasági alaptevékenység mennyi befizetést és mennyi támogatási viszonyrendszert mutat. Hát bizony, ez több mint 70 milliárd forintos plusz a mezőgazdasági termelők javára, ami azt jelenti, hogy nettó befizetők - és ezen körön belül sem mindenki egyformán. Ez a törvény - mint ahog y erre egyébként képviselőtársaim is utaltak - végre most már a legmagasabb jogalkotási szinten fogja szabályozni és kinyilatkoztatni, hogy kedves barátaim, szektorsemlegesen kívánunk ügyködni, egy olyan versenyszférát próbálunk kialakítani, amelyben van r egulált piac. De ez nem egy olyan kiemelt és privilegizált terület, ahova az államnak
