Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 6 (306. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZÁNTÓ MIHÁLY, a környezetvédelmi bizottság előadója:
1267 Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház ! Bizottságunk július 2án alakította ki véleményét a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát illetően. S bár nem észrevételek nélkül, de ez a bizottság is egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet. Többféle szempont szerint hangzottak el vélemények a mi bizottságunkban is, ám nem állítható, hogy a nemdohányosok másként közelítették meg a tervezetet, mint a dohányos képviselőtársak. Bizonyos alapvető elvekben mindannyian egyetértettünk, bár, mint mondtam, megfogalmazó dtak kérdések is. Például az egyik kérdéskörhöz kapcsolódó felvetések ilyenek voltak: sérülneke a dohányosok jogai, s ha igen, milyen mértékben sérülnek ezek a jogok? Vagy a törvény szankciórendszere, illetve a dohányzásra alkalmas hely kijelölésének módj a nem lehete sérelmes, esetleg megszégyenítő a dohányosok számára? Ugyanis - úgy fogalmaztak képviselőtársaim - ez is emberi jog és emberi jogi kérdés. Mindenesetre mindannyian üdvözöljük a törvénytervezet megszületését, hiszen két alkotmányos alapjog meg valósításának törekszik megfelelni. Nevezetesen az egészséghez, valamint az egészséges környezethez fűződő jogosultságnak. Éppen ezért tartotta és tartja szükségesnek bizottságunk, hogy ne egy "álságos" törvény szülessen, amelynek előírásai megvalósíthatat lanok. A korlátozó szabályok valósak legyenek, megvalósíthatók legyenek, s például - ahogy a szociális bizottságban - nálunk is elhangzott, hogy igen üdvös eljárás lett volna, ha a gazdasági reklámtevékenységgel foglalkozó törvénytervezet vitájával esetleg párhuzamosan zajlik ez a vita. Egyébiránt a bizottság érti a prevenciós célokat, a mértéktartást - mármint a törvénytervezet mértéktartását - s azt, hogy a tervezet egyfajta lakossági konszenzusra törekszik, amely - legalábbis mi úgy értelmeztük - alkalma ssá és befogadóvá teszi a társadalmat a törvény konkrét végrehajtására. Ezért helyeseltük és helyeseljük, hogy elsődlegesen a dohányzást befolyásoló magatartáskorlátozó szabályokban gondolkodik, s végül is - ha lehet így fogalmazni , egyfajta magatartás etikai szabályait emeli be a jog keretei közé. A bizottság véleménye tehát az, hogy a dohányzás terjedésének visszaszorítása érdekében a megelőzési, képzési, oktatási és nevelési programokat össze kell hangolni, jobban, mint eddig mint ahogy - amint már mo ndtam - össze kell hangolnunk a törvénykezés munkáját is, amennyiben komolyan vesszük, hogy a dohányzás - a passzív dohányzás is - egészségügyi hátrányai rendkívül súlyosak. Ismétlem: a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartottuk. Köszönöm szé pen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót dr. Szántó Mihály képviselő úrnak, a környezetvédelmi bizottság előadójának. DR. SZÁNTÓ MIHÁLY , a környezetvédelmi bizottság előadója : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága 1997. június 18ai ülésén foglalkozott a nemdohányzók védelméről és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről s zóló T/4495. számú törvényjavaslattal. A bizottság - tekintettel a világban ma lezajló tendenciákra - kifejezetten időszerűnek, és hazánk lakosságának egészségi állapotát tekintve rendkívül szükségesnek tartja, hogy a törvény megszülessen. Kiemelendőnek te kinthető a javaslatban, hogy több tekintetben is az Európában, illetve az ÉszakAmerikában honos szabályozási megoldások jelennek meg a javaslatban, ami ismét igazolja azt a törekvést, hogy a magyar törvényhozás és gyakorlata a fejlett európai normáknak me gfelelően kívánja szabályozni állampolgárai életét. A nemzetközi tendenciák azt mutatják, hogy az ember és az emberi egészségvédelem - teljesen jogosan - elsőbbséget kap. Ez a javaslat jól harmonizál ezzel a gondolattal, megalapozza azt az alapelvet, amely szerint a jövő generációk életére is előre kell tekinteni akkor, amikor a ma életét szabályozzuk.
