Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 1 (305. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
1226 A gépjárműadó és az iparűzési adó vonatkozásában talán két dolgot kellene kiemelni. A gépjárműadó esetében természetesen a közvélemény igényével is egybeesik, hogy preferáljuk azok at a járműveket, elsősorban azokat a nagy haszongépjárműveket, amelyeknek zaj- és károsanyag kibocsátása sokszor elviselhetetlen mindannyiunk számára. Tehát ez mindenképpen egy üdvözlendő dolog. Meg kell azonban nézni azt a kérdést, hogy ez hogyan néz ki ö nkormányzatonként. Természetesen azok az önkormányzatok még így is nehéz helyzetbe kerülhetnek, ahol ez a mérték lényegesen a jelenlegi felső határ alatt van megállapítva. (11.10) Természetesen lehetőség van arra - és ezért szükséges a megfelelő idő biztos ítása , hogy ezeket a módosításokat az önkormányzatok elvégezzék, de mindenképpen bevételkieséssel kell számolniuk. Ugyanez a helyzet az iparűzési adónál, és itt talán még azzal is vitatkoznék, amit Gaál Gyula képviselőtársam megemlített, hogy az önkormán yzatok adóbevételei, ha lassan is, de növekednek. Ez a növekedés, ha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor már megkérdőjelezhető. Itt mindjárt azt a kérdést is föl kell tennünk, ha már az önkormányzati szférában mozgunk, hogy hogyan áll az államháztart ási reform, hogyan állnak azok az ígéretek, amelyek azt vetítették előre, hogy az önkormányzati területen az újraelosztásban nagyobb részt biztosítunk ennek a területnek. Valóban az államháztartás alrendszere ez az önkormányzati szféra - de mekkora alrends zere? Ha az összes adóbevételt, az egész újraelosztási szisztémát nézzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy jelentős elmaradásunk van - amit Gaál Gyula képviselőtársam is említett - a régóta vagy hagyományosan jól működő piacgazdasági országokhoz képest. Mit lehet tenni? Természetesen, ha nincs átfogó államháztartási reform, akkor nagyon nehéz ezt a kérdést rövid idő alatt és jelentősen módosítani. De arra mindenképpen figyelnie kellene a törvényhozásnak, hogy ez évente valamilyen módon, valamilyen sziszté ma szerint növekedjen, és biztosítsa azt a lehetőséget, hogy a helyi elosztás - mindannyian tudjuk, hogy mennyi előnye van a közvetlen helyi visszaosztásnak - növekedjen. Jelen pillanatban, ha összegezzük a három módosítást - tehát a gépjárműadóról, a hely i adókról és az illetékekről szóló módosítást , akkor meg lehet állapítani, hogy mindenképpen jelentős lemaradás következik be az önkormányzati szférában, figyelembe véve az inflációs állapotokat is. Különösen az iparűzési adó állítja nagyon nehéz feladat elé az önkormányzatokat, hiszen az önkormányzatoknak ez mindig nagyon nagy feladat, hogy a saját termelő- és kereskedő, illetve banki szférájukkal egy jó megállapodást kössenek. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 2000ig gyakorlatilag száz százalékkal megem eli az önkormányzatok lehetőségét az iparűzési adó kivetésének mértékére vonatkozóan, akkor egy nagyon komoly kérdés merül föl: hogy hogyan is fog ez hatni a helyi vállalkozói körre. Hiszen ha most három éven keresztül csökkentjük - és ez a megoldás végere dményben nagyon üdvözlendő, hogy hároméves időtartamot ad ennek a váltásnak , ez akkor is egy folyamatos csökkenést jelent a termelő szférában, amit természetesen szintén igazságosnak kell hogy ítéljünk, és talán ezért nem támogatnám, amit Puha Sándor min t bizottsági előadó fölvonultatott, hogy talán egy évet kellene várni ezzel, hiszen tovább fönntartanánk azt az igazságtalanságot, amely a termelő szférát évek óta érinti. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Viszont ha megnézzük, hogy milyen nagyságrendben nehezedik az iparűzési adó terhe ezután a kereskedelmi és a banki szférára, akkor megállapíthatjuk, hogy ez akár elérheti a 200 százalékot is. Nyilvánvaló, ha jelen pillanatban még nem is érzünk ilyen ellenállást, de m eggyőződésem, hogy ez az adókivetések után egyre jobban fel fog erősödni, és közelítő számítások birtokának hiányában nem tudom megmondani, hogy mennyire lesz ez erős vagy hogyan fog jelentkezni, de mindenképpen ismét foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. Ne m gondolom, hogy a jelenlegi kiélezett helyzetben egy gazdálkodónak, egy kereskedőnek vagy a termelő szférában dolgozónak, vagy akár egy kis banknak így kell ma dolgozni; ma is
