Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 1 (305. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
1225 jelentős mértékben befolyásolja az egyes önkormányzatok közötti forrásmegoszlást anélkül, hogy pontos információ ink lennének a kiegyenlítés indokoltságáról, lehetőségéről, mértékéről. Ezért az SZDSZ nevében azt a javaslatot fogalmazzuk meg, és ajánljuk megfontolásra a Ház valamennyi oldalának, hogy úgy fogadjuk el ezt a törvényt, hogy abban egy év türelmi időt bizto sítsunk a bevezetésre. Mit jelentene ez? Ez azt jelentené, hogy a törvényt egyik oldalon - és ezt szeretném hangsúlyozni - el kell fogadni most az őszi ülésszakon, hogy világos legyen, és pontos jelzés legyen a rendszer valamennyi szereplőjének, az adófize tőnek és az adót beszedő önkormányzatnak egyaránt, hogy a rendszer ebben az irányban fog módosulni, erre készüljenek, erre számítsanak. Ez az egyik oldalon ígéretet jelent, a másik oldalon persze bizonyos fenyegetettséget, de mindenkinek erre kell felkészü lnie; a másik oldalon ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az 1997es adatok alapján 1998ban finomítsuk a kiegyenlítési rendszert, hogy a kiegyenlítési rendszer működését valóban az egyes helyi önkormányzatok bevételszerzési lehetőségéhez igazítsuk, s nem pedi g a ténylegesen elért bevételekhez, és ezáltal igazságosabban oldjuk meg az önkormányzati oldal szempontjából is azt a kérdést, ami az adófizető ipari, mezőgazdasági vállalkozások szempontjából kiáltó szükségszerűség és kívánatos változtatás. Az már alkérd ése ennek javaslatnak, hogy ha egy évvel csúsztatjuk a bevezetését, akkor továbbra is három lépcsőben kelle megvalósítani, vagy elegendő akkor két lépcső is. Valószínűleg ebben könnyebb megegyezni akkor, ha elfogadjuk azt a javaslatot, hogy ne 1998 legyen a sötétbe ugrás éve. Adjuk meg magunknak azt a türelmet és azt a lehetőséget, amit más országok, bejáratott piacgazdaságok is megadnak maguknak, hogy adnak egy év felkészülési időt, lehetőséget arra, hogy az adófizetők alkalmazkodni tudjanak a változó tör vényekhez, jogszabályokhoz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Ivanics István úr, a Fidesz részéről szólásra készül Soós Győző úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót Ivanics István úr nak. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ez a törvénycsomag valóban időszerű és fontos. Fontos, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésre az önkormányzati szférában, elsősorban a helyi önkormányzatoknál, hiszen talán az illetékekről szóló módosítás a fővárost és a megyéket érintően kevesebb problémával néz szembe, hiszen olyan módosítások szerepelnek az illetéktörvény módosításánál, melyeket egyrészt az idő folyamán a tapasztalat alakított, másrészt pedig a törvényi körny ezet változott meg olyan mértékben, hogy mindenképpen szükséges a beavatkozás. Természetesen gondok azért jelentkeznek, hiszen az illeték megosztása a kormányzat és a megyék, illetve a főváros között egy olyan helyzetet teremt, hogy ennek a fenntartási köl tségei és egyéb, ezzel kapcsolatosan felmerülő kiadások valójában nem teszik igazából nyereséges tevékenységgé az illetékkiszabást. Lehet vitatkozni is azon, hogy itt valóban egy bevételorientációt kell fenntartani, de ahhoz, hogy az érdekeltség fennmaradj on és jól működjön, azt valószínű mindig figyelembe kell venni, hogy az illetékek kiszabásánál, különösen ilyen inflációs ráta mellett, amely már évek óta fennáll, anyagi vonatkozásait tekintve ezeket a kérdéseket is figyelembe kell venni. A módosításokkal egyet lehet érteni, hiszen talán ide kapcsolódik, és ezzel is erősíteném az előbb elmondottakat, hogy például egy névváltoztatás kérelme eddig ezer forint volt, most a javaslatban ötezer forint ez az érték. Ha meggondoljuk, hogy ez milyen tortúrával jár, mennyi kiadást eredményez, akkor ez természetes. Talán nem is biztos, hogy szerencsés egy ilyen alulméretezett illetékkel a névváltoztatást mindenképpen egy könnyű - legalábbis anyagilag könnyű - eljárássá tenni. Úgyhogy ezzel is messzemenően egyet lehet é rteni, kivételesen itt még talán magasabb értéket is meg lehetne határozni.
