Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1045 Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Rettentő nagy dilemmám van, ezért kértem szót. Én azok közé tartozom, aki csak hobbikertész, de falun nőt tem föl, falun éltem, és ismerem a falusiak problémáit. A kérdés számomra az, hogy a földtörvény kapcsán vane jó megoldás vagy nincs. Én azt hiszem, hogy az, ami ebben a Házban történik most már hetek óta, előrevetíti, hogy nincs jó megoldás. Mert nem a f öldtörvényről, annak paragrafusairól vitatkozunk, arról, hogy hogy lehet a spekulációt csökkenteni vagy kikerülni, hanem - én úgy érzem - a fő kérdés, hogy nyitunk, merünke nyitni vagy bezárkózunk, és olyan kifejezéseket pufogtatunk, mint kiárusítás vagy már csak a föld nincs kiárusítva, vagy vissza tudunk menni oda, hogy tényleg szakmai kérdésről beszéljünk. Most tényleg hadd utaljak vissza Bernáth Varga Balázs képviselőtársam felszólalására. A korábbi napokban is csak arról esett szó, hogy téeszek ne jut hassanak földhöz, téeszelnökök ne vehessenek földet. Tehát itt olyan alapvető ellentmondások is szóba jöttek, hogy a téeszelnök mint magánember ma is vehet, tegnap is vehetett meg holnap is vehet. (Dr. Kis Zoltán: Meg is veszi!) És meg is veszi nagy való színűséggel az, akinek erre pénze van. Szóval, én azt hiszem, a kérdés, hogy tudjuke ezt szakmai kérdésként kezelni, vagy - urambocsá! - időnként még megpróbáljuk meglovagolni a magyarokban szunnyadó idegengyűlöletet, és ezt valahogy egy kicsit felkorbács olni. A nagy kérdés, hogy az unió felé mozgásunkban ezt a folyamatot tudjuke egy kicsit gyorsítani, akarjuke egy kicsit gyorsítani, vagy megpróbáljuk konzerválni a tulajdonviszonyokkal együtt a technológiai elmaradottságot. Szeretnék visszahivatkozni, me rt engem végtelenül elkeserített, amikor Raskó képviselő úr azt mondta, hogy nem jó, ha kialakulnak a nagyüzemek, mert ott hatékony termelés lesz, és kevés munkaerőt foglalkoztatnak. Hölgyeim, Uraim! Valahogy úgy kellett volna fogalmazni, mint a valamikori gépromboló takácsok, hogy verjük szét a kombájnokat, a traktorokat, és újra kézi kaszával, kapával, mert akkor az tényleg egymillió ember. Csak jön a nagy kérdés, ami most is szóba jött itt, és Ecsődi képviselőtársam többször említette: az a kevéske pénzü nk, ami van, kellene az oktatásra, az egészségügyre - ma este vitatkoztunk társasházról , sok mindenre, a mezőgazdaságra is. Itt is föl kell tennünk azt a kérdést, hogy lehetőleg rövid idő alatt és a lehető legkevesebb forrásból hozzuk ki a legtöbbet, ami t lehet. Felvetődik az a kérdés, hogy meddig vállalja át a kormány vagy a magyar költségvetés a gazdák esetleges rossz döntéseit is. (21.40) Nem olyan régen felvetődött, hogy ne csináljunk nyilvántartásokat, mert az nem jó, nem jó, ha belelátnak a kártyánk ba. De nem megy másként! Valahol számba kell venni, és ennek alapján lehet majd ezzel valamit kezdeni. A törvény. Én most már azt is megnéztem, hogy milyen módosító indítványok vannak, de - sajnálom - nagyon kevés számú. Ezért mondtam mondókám elején, hogy nem a szakmáról beszélünk, nem arról, hogy aki itt dolgozik, aki megműveli, az vehessen földet, függetlenül attól, hogy ez milyen szervezet, magánember vagy valaki más. Szeretnék hivatkozni - és az előbbi vitában szóba jött - a kárpótlásra. Tisztelt Képvi selőtársaim! Ki merjüke húzni a fejünket a homokból? A föld, az ingatlan mióta világ a világ, mindig spekuláció tárgya volt. Tőlünk nyugatra most is, ha recesszió van, akkor pillanatok alatt nő az ingatlanforgalom. Ha konjunktúra van, ugyanígy. De szeretn ém elmondani azt, hogy az általam megvizsgált statisztikai adatok szerint ez a földforgalom mindössze 0,7 és 1,1 százalék között mozog. Tehát nálunk is van, lesz. És fogok még más példát is mondani, de úgy gondolom, hogy a kárpótlással kezdődött a spekulác ió. Akkor, amikor nem az adott településen, hanem a fővárosból, távoli városokból kárpótoltak gyönyörű szántókat, gyümölcsösöket. Tessék megnézni: ma ezek zöme, nagy része parlag, mondhatnám szebben, ahogy az agráriusok mondják, hogy ugaroltatják, csak már túl régóta.
