Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1046 (Dr. Kis Zoltán: Az nem ugyanaz!) Az nem ugyanaz, azért mondtam! A másik, hogy a gyümölcsösök elvadultak. Maholnap már csak kivágni lehet őket. Kérem, most egy kicsit tényleg karikíroznám a dolgot: egy jó értelemben vett spekuláció hozzájáruln a ahhoz, hogy ennek a földnek végre ára, tisztességes ára legyen. A befejező gondolatom erről a kárpótlásról: egy idős házaspár írt nekem levelet. Hadd ne mondjam, mert politikai összefüggései is vannak, de a lényege az, hogy képviselő úr, miért nem akarjá k megengedni, hogy most kárpótoltuk, és öreg napjainkra élvezzük ennek az előnyét. Mi ezt, egyéb okokból eredően, egy erdészeti részvénytársaságnak akarjuk eladni. Ma ő sem vehet földet, képviselőtársaim. Tessék belegondolni, amikor munkahelyteremtésről be szélünk, hány száz munkahelyet lehetne teremteni, ha az erdőgazdaságok földet vásárolhatnának és erdőtelepítésbe kezdenének azokon a bizonyos parlagföldeken?! Ez különösen a mi zalai régiónkra teljesen igaz. Vagy a zsebszerződések. Kik ennek a nyertesei? A zok az ügyvédek, akik kötik ezeket a szerződéseket (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) , egy szűk kör, egészen szűk kör, jól kitapintható és azok az állampolgárok, azok a magyar állampolgárok, akik fittyet hánynak az érvényben lévő törvényekre, és ők e zt gyönyörűen és bátran kijátszák. Hadd használjak fel néhány statisztikai adatot, nem pontosan ide illik, de a külföldiekhez viszonyunkra talán mégis jellemző. A termőföldnek nem minősülő földek vásárlására vagy házas ingatlanokra van már lehetőség. Kérem , tessék belegondolni: 1996 januárja óta körülbelül kétezer lakás, kétezer családi ház és kétezer üdülőtelek kelt el. Ha megnézzük azokat a településeket, ahol ilyen vásárlás, nem egy, hanem több, történt, ez hány munkahelyet jelentett az adott közösségnek , és jelenti az elhagyott, elhanyagolt portáknak az életre kelését. Egy másik kérdés: sokat beszélünk a zöldmezős beruházásokról, kívánjuk, hogy tőke jöjjön, és most hadd ne mondjam, hogy mezőgazdaság, ez az ipar. Azt mondjuk, hogy gyere, de a földet nem s zerezheted meg. Egyre többször halljuk, hogy nem meglévő gyárat akarnak venni, mert a privatizációnak vége, hanem új beruházást. Ők sem tudnak venni, ők is társaságok különböző tulajdonviszonyok között. Erre hadd hivatkozzak, egy választópolgár a következő t mondta nekem: Képviselő úr, önök ott a Házban nem tudják? Miért néznek le bennünket ennyire, hogy mi nem tudjuk, mi az, hogy gazdasági társaság. Az itt élő polgároknak egy része gazdasági társaságban dolgozik, és a saját cégében tudja, hogy lehetnek belf öldiek és külföldiek, vagy ilyen társaság bocsátotta el és lett munkanélküli. Tehát van róla ismeretünk, csak önök egyszerűen úgy tesznek, mintha nem akarnák tudomásul venni. Néhány szót arról, hogy készülünk az unióba. Igen, de milyen mezőgazdasággal? Kel lene egy olyan mezőgazdaság, amely tényleg versenyképes, egy viszonylag kis támogatással meg tud kapaszkodni azon a piacon, urambocsá!, bizonyos tőkeereje is van. Most megint visszamegyek, ma már egyszer idézetük Gyimóthy Gézát, innen föntről mondta ő, hog y körülbelül 150 ezer családi gazdaság. És akkor mi van a többi földtulajdonossal? Tehát a magyarnak magyar általi kizsákmányolása megengedett? De egy gazdasági társaság működése, ami esetleg hatékony lehet, esetleg integrálhatja úgyahogy - azt hiszem, Ec sődi képviselőtársam mondta , amely kisgazdaságok százait húzhatja magával, és segítheti a piacra jutásukat - ezt nem akarjuk? Ezt nem engedjük? Azt hiszem, hogy ez könnyelműség lenne. Egy tény, hogy egy különleges termelőeszközről van szó, amit a határai nkon belül nem tudunk bővíteni, viszont számosan vagyunk, akik még szeretnének földhöz jutni - és most én csak a jószándékot feltételezem , olyanok, akik ezt a földet művelni akarják. De ez nem megy úgy, ahogy az előbbi vitában, hogy hipphopp van pénzem és 300 hektárt veszek. Nem, elaprózott tulajdonviszonyaink vannak, nyilvántartási gondjaink vannak. Tehát itt, úgy, ahogy az államtitkár úr mondta, sokáig kell még segítenünk, ösztönöznünk, mire azok az optimális birtoknagyságok kialakulnak. Konkrét számró l nem beszélnék, mert egészen más, aki fóliában gondolkodik, és más, aki búzában vagy kukoricában.
