Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
1011 Ma a társasházak jelentős része folyamatosan háborúban áll a vízszolgáltatókkal, a fűtőművekkel, sokszor a gázszolgáltatókkal is. Az okok szert eágazóak, a részletek bonyolultak, és az egész országnak rossz az, ha például a vízdíj megállapításánál a főmérőórák és az almérőórák differenciáiból származó konfliktusok foglalják le a lakók, a közös képviselők, a szolgáltatók és a bíróság energiáit. Ez mindannyiunknak drága, és értelemszerűen abból származik, hogy bizonyos dolgokat nem szabályoztak egyértelműen, vagy határozottan a fogyasztók kárára szólnak a szabályok. Különösen kirívó nehézségek adódnak a vízóraleolvasás díjainak a lakásonkénti kirová sából. A következő hatalmas kérdéskör a lakás- és házfelújítások témája körül forog. További finomításokkal kell összhangba hozni a lakástakarékpénztárakról szóló törvényt a társasházi törvénnyel. Ennek egyik elvi kérdése az, hogy a közös tulajdonú épület részek felújítására szolgáló hitel felvételére vonatkozó döntés vajon a rendes gazdálkodás körén kívül eső döntés vagy sem. Ha az, akkor valamennyi tulajdonostárs egyhangú szavazata kellene hozzá. Ez viszont nem lenne összhangban a lakástakarékpénztári tö rvénnyel. Ezen a ponton tehát finomítani kell a javaslatot. Ezen a területen gond az is, hogy a lakástakarékpénztárakra vonatkozó szabályozás nem tesz különbséget a négylakásos és a százlakásos társasház között. Ez a törvényjavaslat nyugtalanságban hagyja a vegyes tulajdonú társasházak tulajdonosi csoportjait. Nem vezet be átmeneti intézkedéseket, nem ad garanciákat, kiszolgáltatja a közösségeket az önkormányzati kft.knek. Különösen sok bírálat érte a javaslatot a tervezett hatálybaléptetés miatt. Egyönte tű vélemény, hogy túl korai az 1998. január 1jei időpont. Azon túlmenően, hogy a végleges elfogadás időpontjára nekünk sincs konkrét elképzelésünk sem, de ha ideális ütemben mennek a dolgok, akkor is rettenetesen kevés idő áll majd rendelkezésre a végreha jtási előkészületekre. Kifejezetten ki kellene jelölni egy átmeneti periódust, amelyben akár az 1977. évi 11. törvényerejű rendelet egyes rendelkezései hatályban maradnának, vagy eleve jóval későbbre kellene tenni a határidőt. Tisztelt Képviselőtársaim! Na gyon fontos döntés előtt állunk, sok honfitársunk figyel reménykedve és egyben szorongással ennek a törvénynek a megalkotási folyamataira. Sokan azt várják tőle - reméljük, nem hiába , hogy nem kell majd mások helyett felelősséget és terheket vállalniuk. Ugyanakkor rengeteg szegény ember is társasházakban él ma. Ők titokban talán terheik csökkentését remélik a törvénytől. Nekik kevés biztató van ebben a javaslatban, mert azt mindannyian tudjuk, hogy amennyiben ezt a törvényt következetesen érvényesíteni fo gják, sokak fölül tűnik el a tető, és ez önmagában nem megoldás, főleg nem az ország, a magyar társadalom számára. Befejezésképpen: az elején azzal kezdtem, hogy önmagában ez a jó szándékú törvényjavaslat kevés a felhalmozódott gondok orvoslására. Már jele ztem néhány olyan jogalkotási hiányt, amelyet együtt kell a társasházi szabályokkal felszámolni. Mindegyiknél nehezebb és fontosabb feladat azonban az elemi társadalmi szolidaritás szabályai szerint gondoskodni arról, hogy valamilyen elfogadható fedél juss on elszegényített honfitársaink feje fölé is. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Ez a törvényjavaslat, amely a hibák kijavítása után méltán léphet kitűnő, 1924. évi elődje nyomdokaiba, igyekszik védeni a lakóközösség érd ekeit. Ez alapvető társadalmi érdek, hiszen itt a tulajdon védelméről van szó. Viszont kell a törvény az elesettek lakásviszonyainak rendezésére is, mert ott pedig mindannyiunk biztonságáról és elemi emberi jogokról van szó. Köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Mészáros István képviselő úrnak, SZDSZ, akit Juhászné Lévai Katalin követ, az MSZPből.
