Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 8 (292. szám) - Balsay István (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - "Mitől beteg a magyar foci?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
975 Mit kíván tenni, tisztelt államtitkár úr, az egyetemes magyar sport nehéz pénzügyi helyzetének megmentése érdekében, de azért is, hog y mind a startnál, mind a célba érésnél ne utólag változtassák a versenyzés anyagi szabályait? Várom szíves válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.) (15.50) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Akar László pénzügyminisztériumi államt itkár válaszol. Megadom a szót. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpellációban felvázolt történetben komoly ellenszolgáltatásért egy olyan, meglehetősen átlátszó knowhow alkalmazásáról van szó, amely a forgalmazó szerint adó- és járulékmegtakarító eljárásnak minősül. Az APEH álláspontja szerint azonban egy színlelt ügylet, amellyel a szerződő felek a munkavégzésből fakadó progresszív adó- és járulékteherrel járó kifizetéseiket árfolyamnyeres ég jogcímnek tüntetik fel, és így csak szjaforrásadót fizetnek utána. Az adóhatóság 1996ban derítette fel a konstrukciót egy meghatározott sportszervezetnél. Minthogy a sportszervezet által alkalmazott ügyletben egy kft. által kibocsátott kötvény szerepe lt, amelyet ráadásul a használat után a kibocsátó névértéken visszavásárolt, az adóhatóság az ellenőrzést természetesen kiterjesztette a kötvény kibocsátójára, illetőleg az ügyletek hátterében meghúzódó harmadik szereplőre: az ön által említett kft.re is. Az ellenőrzés megállapítása alapján fény derült arra, hogy 18 sportegyesület és 12 egyéb vállalkozás vásárolt a kibocsátótól kötvényt, mely körre nézve ellenőrzést folytatott le az adóhatóság. Nem arról van tehát szó, hogy az egyes adóhatóságok megítélése i eltérőek az ügyletet illetően, hanem csak arról, hogy az adóellenőrzés a sportszervezetek említett körére korlátozódott, amelyek az ön által említett adórövidítési módszert alkalmazták. Ez természetesen nem zárja ki, hogy más sportszervezetek hasonlóan j ogszerűtlen adórövidítési módokat alkalmaztak, de az adóhatóság ezen ügy kapcsán csak azoknál folytatott le vizsgálatot, amelyekre nézve konkrét adatok álltak a rendelkezésére. Képviselő úr állítása, mely szerint az adóhatóság gyakorlata abban is különbözi k, hogy a megállapítások következményeit az árfolyamnyereségben részesülő magánszeméllyel vagy a sportszervezettel szemben alkalmazza, tartalmaz valóságelemeket. Az történt ugyanis, hogy téves adóhatósági iránymutatás alapján kezdetben az eljáró adóhatóság ok a sportszervezeteket marasztalták el a magánszemélyt terhelő adó megfizetéséért is, amely nem felel meg a törvény előírásainak. A személyi jövedelemadó ugyanis a magánszemély adója, azt a kifizető a járandóságból levonja, bevallja és befizeti. Ha a levo nást nem vagy nem a jogszabályoknak megfelelően teljesíti, a kifizetőt bírság és pótlék formájában terheli jogkövetkezmény, de az adót viselnie ez esetben is a magánszemélynek kell. Az adóhatóság a tévedés felismerését követően korrigálta a megállapításoka t, és hangsúlyozom: egységesen minden, az ügyben érintett sportszervezetnél módosította határozatát, és a sportszervezeteket csak a bírság és a pótlék megfizetésére kötelezte. Figyelemmel azonban arra, hogy magánszemélyek, akiknek terhére az adókülönbözete t meg kell állapítani, mintegy kétezren vannak, nyilvánvaló, hogy a sportszervezetekkel egy eljárásban az ő ügyükre nem kerülhetett sor; annál is kevésbé, mert adott esetben a magánszemély adóhatósága nem azonos a sportszervezet adóhatóságával. Ezért az üg yben érintett magánszemélyek adóellenőrzését és az adókülönbözet előírását az adatok cseréje és egyeztetése után külön eljárásban és folyamatosan végzik az adóhatóságok. Képviselő úr szerint színesíti a képet, hogy egyes sportszervezetek a magánszemélyek t erhére megállapított adót és bírságot átvállalták, majd csődöt jelentettek, megszűntek, így megakadályozták a közterhek tényleges érvényesítését. A módszer kétségtelenül tetszetős, de a valóság a konkrét
