Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 30 (289. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
661 Én is köszönöm. Kérdezem, kíváne valaki szólni a vita e szakaszához. (Senki sem jelentkezik.) Jelzés nem érkezett, ezért a vita e szakaszát lezárom. A harmadik vitaszakaszt nyitom meg az ajánlás 3047., valamint 52107. pontjai szerint, a 33., 34., 54., 57., 63., 69. és 72. számú pontok kivételével. Itt a társadalombiztosítási ellátások és az ellátásra jogosultak, valamint az ellátások fedezete című fejezetekhez kapcsolódóan benyúj tott indítványokról van szó. Megadom a szót Kis Gyula József úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Most a kötelező avagy önkéntesről áttérnénk egy másik csomagra, a törvény másik részére, amely akár köte lező, akár önkéntes, mindenképpen érdemes arra, hogy néhány szót ejtsünk róla. Ezen rész módosító indítványai részben Dobos Krisztina 91. számon jelzett, 91., részben a saját 92., 95., illetve a 107. módosító indítványaim. Három kérdést érintenek ezek a mó dosítások. Az első, amit Dobos Krisztina jelzett: az egyetemi, főiskolai hallgatók egyetemi, főiskolai tanulmányi idejére szóló szolgálati idő megváltását ne az egyetemisták és főiskolások ösztöndíjának terhére, hanem az állami költségvetés terhére tegyük. A másik ugyanezt a családi pótlékra is előírná. Ott még egy pontosítást tartok szükségesnek. Nevezetesen azt, hogy a családi pótlék után fizetendő járulék mértéke ne a mindenkori minimálbérhez kötődjék, mert az független a családi pótléktól, hanem a minde nkori családi pótlék összegéhez; tekintve, hogy az Alkotmánybíróság is úgy döntött, hogy nem létező jövedelmekre nem lehet járulékot, adót kivetni. Márpedig a minimálbér nekik nem létező jövedelmük, nekik a családi pótlék a létező jövedelmük. Ebben az eset ben is a költségvetést terhelné ennek a megváltása. Mind a kettőben arról van tehát szó, hogy az állam részt vállal a családi, illetve az egyéni beruházásokból. Mert miről van szó a családi pótléknál? Arról, hogy gyereket, tehát majdani járulék- vagy adófi zetőt szül és nevel az anya. Annak idején a jogi egyetemen állítólag kedvenc vizsgakérdés volt: Kedves jelölt úr! Nézzen ki az ablakon! Mit lát? - És ha a jelölt azt mondta, hogy villamost meg trolibuszt, akkor megbukott; ha azt mondta, hogy adóalanyt, meg adótárgyat, akkor átment. Ilyen a gyermek, aki ugyan most még csecsemő, meg sokba kerül, de utána, ha sikeres az élete, meg a szülei fel tudják nevelni, akkor adófizetővé, sőt járulékfizetővé válik. Ő tehát tulajdonképpen adóalany, potenciálisan az. És a létrehozása, majdani adófizetővé felnevelése költségbe kerül - költségbe, mint bármely termék előállítása. Ezen költség elismerése a költségvetés részéről - amely ennek a gyereknek adófizetőként vagy járulékfizetőként a hasznát húzza majdan - természetes i génynek látszik, különösen akkor, amikor Magyarországon sem a családi adózás, sem egyéb formában ezt a családokra, szülőkre jutó terhet a költségvetés semmiképpen nem vállalja át, noha ennek hasznát húzza, amikor az illető jövedelemtermelő, tehát adó- és j árulékfizetővé lesz. Az egyetemista esetében ugyanez a helyzet azzal megduplázva, hogy nagyobb jövedelmet és nagyobb járulékot fog fizetni, hiszen bármilyen a jövedelmi helyzetünk, azért vélhető, hogy egy főiskolai, egyetemi diplomával nagyobb átlagkereset érhető el, mint anélkül. Nem beszélek arról, hogy ha valaki a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát végzi el - de ezek között olyan is akad , akkor különösen nagy jövedelemre tehet szert, ezért magas adókra számíthatunk. Tehát méltányos lenne, ha a költségvet és ebben részt vállalna - egyszerűen a jövőbe történő beruházásként. Az általános vitában ezt nagyon röviden megemlítettem, és akkor valaki azt mondta a szószékről, hogy ez visszatérés lenne a paternalista állam osztogató eljárásához. Ha ez paternalista ál lam, akkor Franciaország, Németország, Svédország és az Európai Közösségek minden állama paternalista állam, amely valamilyen módon tudomásul veszi, hogy a gyereknevelés költségekkel jár, és ahhoz hozzájárul.
