Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 30 (289. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ TAMÁS (MDNP):
647 A mostani törvényjavaslat általános rendszerét - hogy 1988tól egy életkeresetet fog megállapítani a törvény alapján a nyugdíjbiztosító - önmagában nem kifogásolom. Azt sem kifogásolom, hogy az 1988tól számított életkeresetet a nyugdíjba menetel időpontjára újra értékelik, mert közben sok idő telt el, infláció volt és így tovább. Egyetlenegyet viszont nagyon kifogásolok: azt, hogy ezt az újraértékelést - tehát az 1988. évi kereset nem azonos, mondjuk, vásárlóértékében a 2015. évi keresettel, amikor valaki nyugdíjba megy - nem teljes mértékben futtatja végig azon az életcikluson, ahogy az egyén eltöltötte a befizetéseit a társadalombiztosításban. A törvényjavaslat az utol só három évet nem akarja figyelembe venni az újraértékelés szempontjából. Természetesen értem ennek a szempontjait, értem azt a szempontot, hogy hogyan kell óvni a társadalombiztosítás kiadásait, de nem tudom akceptálni ezt a szempontot, mert minden egyes nyugdíjba menőtől az utolsó két év áremelkedését - leegyszerűsítve a kérdést - tulajdonképpen elveszi a törvény. (17.00) Éppen ezért azt gondolom, hogy teljesen jogos elvárás lenne az, ha teljesítenénk azt az egyébként a vitákban is, még az általános vitáb an is szóba került kívánságot, hogy legyen teljes mértékben értékelve az egyének keresete abból a szempontból is, hogy, mondjuk, az utolsó három évben volt vagy nem volt infláció. Hadd érzékeltessem ezt egy példával! Ha ilyen rendszer van, és valamikor a 2 014 és 2019 közötti időszakban Magyarországon egy nagyon erőteljes stabilizációs programot kell megvalósítani, az biztosan egy erős inflációval fog együtt járni. Miért pont azok az emberek fizessék meg, akik abban az időben mennek nyugdíjba? Azt gondolom, hogy jogos elvárás, sőt a megszerzett joggal összefüggő alkotmányos elv az, hogy az egyének befizetései alapján az átlagkeresetet úgy lehessen és úgy kelljen megállapítani, ami a nyugdíjba menetel időpontjára állapítja meg, hogy mennyi is volt az átlagkere setük. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A harmadik téma megint ilyen arányosságkérdés: mennyit fizetek be és mennyit kapok. Ez összefügg azzal, aminek témájában többször felszólaltam a mai napon. Ez pedig az, hogy azok az egyének, akik a társadalombiztosítási rendszerben eltöltöttek néhány évet, majd úgy látják jónak, hogy átlépjenek a magánnyugdíjrendszerbe, egy elvesztett jogot dobnak el, egy szerzett jogot vesztenek el, pontosabban. Egy olyan szerzett jo got, amit egyébként elismer nekik a társadalombiztosítás rendszere. Azt gondolom, és erre utaltam az előző felszólalásomban, hogy lehet találni egy olyan józan mértéket, ami ezt az alkotmányos aggályt oszlatni fogja. Egy józan mértéket lehet találni annak érdekében, hogy aki bizonyos időt eltöltve a társadalombiztosításban lép át magánnyugdíjrendszerbe pályakezdés és 47 éves kora között, az ne érezze úgy, hogy ő feleslegesen teljesített befizetéseket. A most tárgyalásban lévő törvényszakaszok között konkrét megoldásra tettem javaslatot ez ügyben. Ez a konkrét megoldás pedig úgy szólna, hogy ha a pályakezdés és a 47 év között lehet egyáltalán az egyéneknek dönteni a magánnyugdíj lehetőségeinek és esélyeinek igénybevételéről, akkor arányosan ezt a körülbelül 3 0 évet lehet meghatározni, hogy mennyit is jelent egyegy év, amit a társadalombiztosításban befizetőként eltöltött, és amit jogosan vár szolgáltatásként a társadalombiztosítástól. Azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy a konkrét mértékeket is áttekintve é s a konkrét mértékeket természetesen módosítva, magát az elvet ne dobjuk ki egyszerűen a mai napon; teremtsünk egy lehetőséget arra, hogy azt a súlyos alkotmányos aggályunkat, amelyik a szerzett jog elvesztésével kapcsolatos, valamilyen módon korrigálja az Országgyűlés. Itt szeretném elmondani, és semmiféleképpen nem azzal a szándékkal, hogy ezzel bármilyen ösztökélést mutassak ennek megoldására, hogy a Néppárt keresni fogja az alkotmányos megoldás
