Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 24 (288. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
579 Tisztelt Elnök Úr! Nem két percben kívánok hozzászólni, hanem rendes hozzászólásban. Azt hiszem, elfogyott az írásban jelentkezett hozzászólók sora. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Hozzászólásra megadom a szót Miklós László képviselő úrnak, MSZP. MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP) : Tekintettel az idő előrehaladtára, igyekszem rövidre fog ni, és inkább a mai hozzászólások kapcsán mondanék el néhány reflexiót. (21.30) A tegnapi vitában néhány képviselőtársunk aggódott egy ilyenfajta törvénymódosítás miatt, mert hiszen olyan vitákra ad okot, amelyek félreértéseken alapulnak, vagy amelyek indo kolatlan társadalmi ellenérzést gerjesztenek. Nem akarok Torgyán úrra reagálni, mert annyit nem ér az időnk - illetve annál sokkal többet ér az időnk, hogy arra kitérjek. De félreértés az is, amit Demeter képviselő úr megfogalmazott, meg ami a mai rádiós h írekben elhangzott, ami úgy szólt, hogy a miniszter visszautasítja azt, hogy a végkiárusítást szolgálná a törvénymódosítás. Nyilvánvalóan nem erről van szó, mint ahogy nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a kormánynak a privatizáció lezárásával, a vagyonk ezeléssel összefüggésben kellene a törvényt módosítani. Először is azért, mert ugyan Magyarországon még így is kiterjedt marad a valamilyen módon állami tulajdonban maradó vállalkozások köre, de nem feltétlenül kell vagyongazdálkodási törvény ahhoz, hogy e gy tulajdonos jól gazdálkodjon a vagyonával. Vannak Európában, a skandináv államokban is, másutt is olyan országok - Franciaország is , ahol van állami tulajdon, de nincs úgynevezett vagyongazdálkodási törvény, mert nem kell ahhoz külön törvénynek lenni, hogy egy kormány felelősen gazdálkodjon vagy versenykörülmények között is jól működtesse a vállalkozói vagyont. Ezért nyilvánvalóan félreértés az, amikor a mostani törvényjavaslat által megcélzott néhány elemet a privatizáció lezárásával és a tartós állami tulajdonban maradó vagyon kezelésével kötnénk össze. Ha nem ezekről van szó, akkor miről? Itt többen, Bauer és Kósa képviselőtársaim is szóltak arról, hogy két döntő eleme van ennek: az aranyrészvény és az állami tulajdon csökkentése. A másik kérdés az, h ogy miért kellett ezt most benyújtani. Ez tulajdonképpen igazából csak részben került megválaszolásra. Én nem elsősorban az állami tulajdon csökkenésében látom a most benyújtott törvényjavaslat jelentőségét, mint ahogy ezt Bauer képviselő úr teszi, hiszen ma már Magyarországon a magántulajdon messze többségben van, és nem kifejezetten attól függ egy cég eredményessége vagy versenyképessége, hogy magántulajdonban vane vagy nem, hanem attól, hogy versenykörülmények között működike vagy nem, vannake verseny társak, piacszerűe az a működési mód, ahogy neki helyt kell állnia mindennapi gazdálkodásában. E tekintetben szintén tudunk példákat mondani a fejlett európai országokból is, ahol állami tulajdonban működő cégek legalább olyan hatékonyan működnek, mint a magántulajdonban lévő cégek, erre megvan az eszköztár is, és még annak ellenére is így működnek, hogy, mondjuk, parlamenti képviselők ülnek a felügyelőbizottságban, hiszen - de ezen a vitán már túlvagyunk - kinek is lenne nagyobb felhatalmazása az állami t ulajdon működtetése hatékonyságának ellenőrzésére, mint a képviselőknek. Nem akarok rá kitérni, de vannak európai országok, ahol ez így működik, de így működik a Fővárosi Önkormányzatnál is. Ezért nem igazán kapcsolódik - igen, ezt kicsit Bauer képviselőtá rsamnak is mondom , nem igazán függ ez a dolog így össze. Van viszont egy nagy kényszer még ma is: az államnak, a központi hatalomnak az a kötelezettsége, hogy a belterületi földek utáni részesedést az önkormányzatoknak kiadja, ille tve hogy a korábban vállalati tanács által működtetett vállalatokból és más működési formákból adódó kötelezettségeket teljesítse. Ez igen jelentős tétel, ismerjük, a költségvetési törvényben hagytuk jóvá. Ugyanakkor az állam tulajdonában működő vagy még v alamilyen mértékben állami tulajdonban működő vállalkozások közül már csak viszonylag kevés olyan cég van, amelyből ekkora
