Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak

1997. június 24 (288. szám) - Az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. HACK PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):

465 Megadom a szót Balsai István képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

(Közbeszólások a

kormánypárti padsorokból: Hack Péter írásban előre jelentkezett!) Már megkérdeztem...

(Dr. Hack Péter: Mint képviselő j

elentkeztem írásban. - Dr. Balsai István: Mi is jelentkeztünk írásban,

bocsánat!) Az alkotmányügyi bizottság nem kíván felszólalni. Hack Péter úr most képviselőként

jelentkezik. Jól értettem? DR. HACK PÉTER (SZDSZ)

: Írásban előzetesen jelentkeztem. Ez a ki

adott programban benne van. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor)

: Értem. Mint képviselő, elsőként kíván felszólalni. Megadom a szót Hack Péter képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. HACK PÉTER (SZDSZ)

: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek ezért az in

termezzóért. Bizottsági előadóként nem

kívántam szólni; képviselőként előre be voltam jelentve írásban, és egyetlen írásbeli jelentkezőként

tüntetett fel a forgatókönyv - csak erre szerettem volna utalni. Tisztelt Ház! Az igazságszolgáltatási csomag legkis

ebb terjedelmű és jogi értelemben a

legegyszerűbb - hangsúlyozom még egyszer, jogi értelemben a legegyszerűbb - pontjáról van szó.

Arról a törvényről, amely összesen három paragrafusban azt rendezi, hogy hol legyenek azok az

ítélőtáblák, amelyeket más törv

ények, rendelkezések következtében fel kell állítani. Mégis az volt a

tapasztalat, hogy az igazságszolgáltatási csomag vitájában - úgy itt a plenáris ülésen, mint a

bizottsági ülésen - ez a kérdéskör váltotta ki a legnagyobb vitákat. (11.50) Közel ö

tven - vagy talán több mint ötven - képviselő nyújtott be módosító javaslatokat a

törvénnyel kapcsolatban. Szeretném ezen viták okait elemezni, és ezzel kapcsolatban az SZDSZ

álláspontját kifejteni. Amikor már 198990ben megfogalmazódott annak az igénye,

hogy ítélőtáblákat kell létrehozni,

akkor felvetődött az a kérdés, hogy hol, milyen területi megoszlásban hány ítélőtábla álljon fel. Az

előkészítők viszonylag hamar eljutottak arra a következtetésre, hogy egyfelől kívánatos lenne az

ország regionális, ter

ületi felosztásának megfelelően, másfelől a történelmi hagyományokra

tekintettel, Magyarország jelenlegi területén öt ítélőtábla felállítása, hasonlóan ahhoz helyzethez, ami

a századfordulón létezett. Ugyanakkor nyilvánvaló vált az is, hogy öt ítélőtábla e

gyidejű felállítása a költségvetés számára

olyan terheket jelent, amely terhek nehezen viselhetők, a költségvetés nem tud felszabadítani annyi

pénzt, nincs annyi felesleges pénz a költségvetésben, amely egyidejűleg öt ítélőtáblát tudna

infrastruktúrával, é

pülettel, személyzettel ellátni. Ezért fogalmazódott meg az a kérdés, hogy hogyan lehet fokozatossá tenni az ítélőtáblák

felállítását. Az előző pontot azért hangsúlyoztam, mert rögtön az első indítvány arról szól, hogy ne az

eredeti előterjesztésnek megfel

elően, két lépcsőben álljanak fel az ítélőtáblák, hanem Csiha András

és képviselőtársai azt javasolják, hogy 1999 január 1jétől egy lépcsőben, öt helyen jöjjön létre

ítélőtábla. A magam részéről azt gondolom, hogy szerencsés az az elképzelés, és az SZDSZ

is támogatja azt az elképzelést, amely az ítélőtáblák felállításánál fokozatosságot tervez. A

fokozatosságot úgy tervezi, hogy az első fordulóban három ítélőtáblát javasol felállítani: Budapesten,

Pécsen és Szegeden. A második fordulóban, 2001et követően

pedig Debrecenben és Győrben kíván

ítélőtáblát felállítani. Az indítványok másik csoportja, abból a logikából kiindulva, hogy ha első fordulóban három

ítélőtábla jön létre... - akkor nem logikus az a három helyszín, amelyet az előterjesztő javasol, hiszen

ha a fővárosban, Kelet- és NyugatMagyarországon lesz egyegy ítélőtábla, akkor nem szerencsés az

a felosztás, hogy a főváros mellett valójában a keletmagyarországi ítélőtábla