Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 23 (287. szám) - Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
403 A mi esetünkben ennek minden előnye és logikus megfontolása mellett van egy nag yon nagy hátránya: aláássa a demokratikus közjogi berendezkedés fontos elemeinek tekintélyét. És ez egy nagyon nagy baj; nagyobb baj, mint az, hogy az egyik vagy másik törvényt hatálybalépése után vissza kell csinálni, mint legutóbb, mondjuk, tavaly egy ad ótörvényt vagy idén egy tbtörvényt. Ezért gondolom tehát azt, hogy a Kutrucz Katalin- és Vastagh Pálféle álláspontnak igaza van. A másik álláspontnak is igaza van azonban szerintem, mégpedig a következő miatt. Ha fenntartom az előzetes normakontroll inté zményét úgy, ahogy az jelenleg van - mert az lenne az igazi, mert jelenleg is így van a törvényben , az nem volna baj akkor, ha a mi Országgyűlésünkben és a mi politikai életünkben a kemény szabályok - mint a Házszabály és más törvények - mellett működne valamiféle, a nyilvánosság kontrollja által, a nyilvánosság ellenőrzése, a nyilvánosság dicsérete és bírálata által kikényszerített önkontroll. Mert akkor azt mondhatnánk, hogy hát csak nem lesz bolond egy ellenzéki párt obstrukciós célból fölhasználni ezt a lehetőséget, hiszen akkor leszerepel a közvélemény előtt, ugye?! Hát így működik egy normális politikai rendszer; nemcsak írott szabályok vannak, hanem van önkontroll, és vannak illemszabályai is a politikának; és ha a politika illemszabályai korlátozná k az előzetes normakontrollal való visszaélés lehetőségét, akkor nyugodtan meghagyhatnánk úgy, ahogy most van. A probléma csak az, hogy ebben az Országgyűlésben az illemszabályok, az önkontroll az elmúlt három év tanúsága szerint nem nagyon működnek. Az el őző ciklusban sokkal inkább működtek; szerintem akkor a mostaninál sokkal jobb viszony volt mindennek dacára kormánykoalíció és ellenzék között, sok okból, amibe most nem megyek bele... (Mécs Imre: Az ellenzék...!) - nem akartam ebbe belemenni, mert ennek a vitának most nem ilyen a légköre, tehát hadd ne menjek ebbe bele , és emiatt nem volt ilyen veszély. De most a napirend előtti felszólalások példája azt mutatja, ahol a szabályozás szerintem ma is jó, de azáltal, hogy azzal a lehetőséggel, amit a Házsza bály megad, úgy élt először az egyik ellenzéki párt - amelyet most nem nevezek meg, mert távol van , és utána az ő példáján sorban az összes többi ellenzéki párt is, hogy nem halaszthatatlan, rendkívüli s a többi ügyekben, hanem minden héten minden párt e gy ügyben kér egy napirend előtti fölszólalást, és ezzel elmegy minden parlamenti ülésből az első másfél óra. Ez nagyon sokat árt a parlamentnek időbeosztás szempontjából meg egyébként is. Nem működnek tehát illemszabályok ebben az Országgyűlésben, nem műk ödik az önkontroll - muszáj mindent szabályoznunk. Félünk. Trombitás Zoltán is fél attól, hogy ha meghagyjuk jelenlegi formájában, akkor azzal vissza fognak élni - és ezért van neki igaza. Persze a harmadik lehetőség az, hogy akkor szűnjön meg az, hogy bár ki kérheti, ötven képviselő kérheti, és hagyjuk meg ezt a lehetőséget bizottságnak meg az Országgyűlésnek vagy csak az Országgyűlés egészének. Ennek meg van egy másik baja: hogy akkor a többség kezében van ez a lehetőség, és joggal kifogásolják sokan, hogy nem helyes egy ilyen kisebbségi jogot a többség kezébe adni. Én ennek ellenére is azt mondanám, hogy ez is egy elfogadható megoldás, de csak akkor, ha ennek széles támogatottsága van az Országgyűlésben. Amíg ezt csak a kormánykoalíció, a kormány meg a kor mánypártok támogatják, ezt elmondtam, amikor az alkotmánymódosításról beszéltem, hogy miután ez egy tipikusan a kormány és ellenzék viszonyát érintő kérdés, én személy szerint nem tartanám helyesnek, ha csak a kormánypártok szavaznának meg egy olyan módosí tást a Házszabályban vagy az alkotmánybírósági törvényben, vagy az alkotmányban, amely kifejezetten kormány és ellenzék viszonyára irányul. Egy igazi csapdában vagyunk, amelyre szerintem nincs jó megoldás. Mert az alkotmányos berendezkedés szempontjából sz ámomra az is elfogadható megoldás erre a helyzetre, amit az alkotmányunk, a törvényünk meg az Alkotmánybíróság teremtett a számunkra meg mi magunk; az is egy jó megoldás, elfogadható megoldás számomra, amit a kormány és az MDNP - Kutrucz Katalin, Kónya Imr e - támogat , ha van mellette egy viszonylag széles, tehát a kormánypártok mellett legalább néhány ellenzéki pártnyi támogatás; az is egy elfogadható megoldás számomra, amit, ha jól értem, az alkotmányügyi bizottság javasolt, és amit fideszes, szocialista és szabaddemokrata
