Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
333 A nyilvántartáshoz kapcsolódó, de kicsit szakmai kérdés is az, amit manapság úgy hívunk, hogy közgyó gyellátás. Nem akarom az ezzel kapcsolatos törvényhelyeket ismertetni, de ha a közgyógyellátás kérdését nem kapcsoljuk össze az adójogszabályok kérdésével - merthogy ilyen feltételekhez, szociális helyzethez vagy jövedelmi helyzethez kapcsolódik , akkor b izony nem fogjuk tudni feloldani a társadalmi igazságtalanságokat. Előző beszédemet azzal kezdtem: csak néhány gondolatot vetek fel azzal kapcsolatban, hogy a más törvényekhez vagy más alrendszerekhez való kapcsolódást biztosítani tudjuk - én ilyennek láto m a közgyógyellátás kérdését, ahol éppen nyilvántartással és a megfelelő törvények átgondolt összekapcsolásával tudnánk eredményt elérni. Hasonlóképpen problémának tartom, amit egy lakossági fórumon hallottam - én eddig ugyan nem voltam vele tisztában, de a törvényből is kiderült , hogy vidéken bizonyos szolgáltatásokért más városokba kell elutazni, tehát akit helyben nem tudnak ellátni, de ellátásának szükségessége felmerült, az a törvények, az eddigi törvények szerint is jogosult volt valahova utazni, ér telemszerűen a legközelebbi helyre, ahol megkapta az ellátást. Most az újságban olvastam azt, hogy meg kellett szüntessék ezeket a bizonyos minilaborokat. Sehogy sem fér a fejembe ennek a logikus volta, hiszen ha mondjuk, egy kisebb településen összeáll a két orvos és megteremti azt a feltételt - mert a protokoll szerint, előttem szóló képviselőtársam világosan megmondta, az ellátást és a hozzá tartozó finanszírozást kell összekapcsolni , ezzel legalább az utazási költségeket megspórolhatnánk, szerintem az sem egy kis tétel. Szeretnék hozzászólni a méltányosság kérdéséhez. A méltányosság - mint fogalom, általában a méltányosság - nem csak ebben a törvényben fordul elő, és mi azt az álláspontot szoktuk képviselni, hogy még a méltányossági alapon eldönthető k érdéseknél is helyesebb a normatívák irányába elmenni. Párhuzamot kívánok vonni, mondjuk, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatásával. Ott is azt az irányt követi a kormányzat - egyébként nagyon helyesen , hogy bizonyos no rmatív, tehát átlátható, világos viszonyok szerint döntsünk; hasonlóképpen tartanám helyesnek ezt ezen törvény kapcsán is. Kérdéses, hogy egy egyszemélyi méltányosság hogy és miként működhetne. Egy olyan dolog van, ami még természetesen felmerül. Amikor ké zbe veszem a saját tbkártyámat - nem is nevezem kártyának, mert egy papírfecnit kaptam annak idején (Szórványos derültség.) , eszembe jut egy, az újságban korábban olvasott történet, egy véletlenül a körzetemben, Óbudán előforduló esetről van szó: egy ha zánkban élő külföldi állampolgár eltörte a lábát, véletlenül az SZTKrendelő előtt, és a barátja bevitte - két mondat alatt be tudom fejezni, mert talán ez is fontos , 42 ezer forintot számláztak volna neki az ellátásért, mert kiderült, hogy nincs tbkárt yája, majd amikor a tudtára adták ezt a tényt, azt mondta: de neki mégiscsak van, elment, szerzett egy hamisat - nyilván adott érte valamit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.) Tehát felhívom a figyelmet, hogy a kártya min t személyazonosító vagy jogosultságot igazoló rendszer, valószínűleg reformra szorul, így nem fog működni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Pusztai Erzsébet kíván szólni? (Dr. Pusztai Erzsébet: Amennyiben más nincs...) A Szocialista Pártnak még 6 p erce van. (Dr. Pusztai Erzsébet jelzésére:) Megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, MDNP. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Keller államtitkár úr az előbbi beszédében azt mondta: nyilván értelmezé si zavarból adódik, hogy mi félreértünk néhány dolgot a törvény kapcsán. Nos, felhívom a figyelmet arra, hogy a törvények rendszerint nem az irattárnak, nem a jogászoknak, hanem a gyakorlatban élő embereknek készülnek, akiknek kell tudniuk értelmezni a tör vényt, és nekik még annyi gyakorlatuk sincs törvényolvasásban és törvényértelmezésben, mint a
