Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ):
328 Néhány újabb szempontot mondanék most, hogy az egészségügy mint szakma a téma. Történetesen személyes ta pasztalatom, hogy Kanadában hogyan és miként működhet jól egy ilyen rendszer. Tekintettel arra, hogy csak két kórházat láttam, nem merek általánosítani, de feltételezem - ismerve az ottani viszonyokat , hogy az működik. Államtitkár úr említette ezt a prot okollügyet, amit ha lefordítok, körülbelül azt jelenti, hogy a szükséges eljárások, azok sorrendje és azok milyensége foglalódik össze egy leírásban, és ezt kapja meg a jelentkező biztosított akkor, ha jelentkezik. Természetesen ha ennél többet kér, azért bizonyos eljárási szabályok szerint fizethet. Kanadában olyannyira jól működik ez a rendszer, hogy nemcsak a biztosított tudja ezen protokollból, hogy milyen ellátásra számíthat, mit kell fizetni, ha ennél többet kér, hanem a kezelőorvos vagy orvosok azna p, miután befejezik a munkájukat, otthon egy kis naptárba pontosan be tudják írni, az elvégzett munkájuk kapcsán - mivel a protokoll azt is szabályozta, hogy mi az ő közreműködésük - ők maguk is meg tudják mondani azt, hogy aznap mennyi pénzt kerestek, his zen a protokollhoz kapcsolódó szerződések rögzítik azt is, hogy miért mennyi jár a tulajdonosnak vagy Magyarországon használatos szóval a fenntartónak - mert nálunk még ez a honos, nem feltétlenül a tulajdonos , és mennyi jár a kezelőorvosnak. Ily módon t ehát nemcsak azt hangsúlyoznám ki, hogy a nyilvántartásnak azért van jelentősége, hogy egyáltalán tudjam, hogy ki a jogosult, ki veheti igénybe, hanem annak milyenségét is eldöntheti, ami szerintem egyelőre a kártyáról nem derül ki, és a kommunikációs eszk özök sem elegendőek ahhoz, hogy ezt eldönthessem. Ha mondjuk orvos vagyok, és valaki jelentkezik egy kártyával, azt, hogy részlegesen vagy teljesen, vagy mire jogosult, egyelőre nem fogjuk tudni eldönteni, de a törvény ebbe az irányba mutató kezdeményezése ket tartalmaz, és természetesen ezt támogatjuk. Néhány egyéb, nyilvántartáshoz kapcsolódó gondolat. Kénytelen vagyok az overügyre, a vényellenőrzési számítógépes rendszerre visszautalni. Történetesen szakmabeli volnék, már ami az informatikát illeti. (13. 10) Máig sem értem - soha nem került rá sor : én, amikor elvégeztem annak idején egy munkát, mindig megvolt az az ember, aki tőlem annak teljesítését átvette. Azt is protokollnak hívtuk természetesen, mert az angol szót vettük át itt is. Ott valaki tőlem átvette, hogy ezt a munkát a szerződés szerinti ilyen és ilyen feltételek mellett teljesítettem. Ez soha nem a vezérigazgató és soha nem a gazdasági igazgató volt; minden esetben az a személy kellett legyen, aki az általam készített rendszert átvette üzeme ltetésre, hiszen ő lesz az, aki saját bőrén érzi: ha most aláírtam valamit, abból baj lesz. Nyilvánvalóan a nyilvántartáshoz kapcsolódó probléma ez is, és szerintem azt az egyetlen kérdést kellene ebben az ügyben is eldönteni: ki volt az, aki aláírta a tel jesítési jegyzőkönyvet, és csak azt az embert kell megkérdezni, hogy akkor most mi a helyzet. Egyértelműen kiderül, hogy ki a felelős. Ez lényeges kérdés. És lehet, hogy kicsit nevetséges lesz, amit most ki fogok fejteni, hiszen a teljes működésében olyan nagy mértékű pazarlások fordulnak elő, amit egy nagyon egyszerű hétköznapi példával tudok illusztrálni: Mondjuk támad valami betegségem, elmegyek a háziorvoshoz, és a háziorvos fölír nekem 7x3 darab valamit. Szerencsére nemigen kerül rá sor, azért nem tudo k konkrét orvosi példákat mondani. 3x7 bogyót vagy pirulát fölír nekem, azt kell beszedni. Az élettársam elmegy a patikába, ahol is azt mondják, hogy 21es kiszerelés nincs ebből a valamiből, 50es levél van, 15ös levél van, minden van, csak 21es nem. Mi történik? Értelemszerűen kevesebbet nem válthatok ki a patikából, mint 21et, mert a kezelésemhez az orvos felelősséggel ennyit írt elő. Fogok kapni egy 50es levelet. Mi fog történni a maradék 29cel? Tekintettel arra, hogy meggyógyultam a bogyótól, ki f ogom dobni, vagy legalábbis bizonyos idő után ki fogom dobni. Nem akarok ebből az ügyből is tézist fölállítani, de a gyógyszerpazarlásból fakadó többletkiadás, ami az országot, illetve ezt a rendszert sújtja, az ismételten szerintem legalább 30 százalékos; ezen egyszerű példa kiterjesztésével bármikor igazolható. Ezen 30 százalék hatalmas összeg lehetne
