Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
324 Az a jogszabályi szakasz, amelyet képviselő asszony itt a vitában többször idézett, az a kormány álláspontja szerint nem a parlament és a kormány viszonyát rendezi, hanem azt mondja ki, hogy a jogszabály tervezetével egyidejűleg meg kell küldeni véleményezésre a végrehajtási jogszabálytervezetet is. Tehát ez az államigazgatási eljárásra vonatkozóan ír elő bizonyos előírásokat, és nem a parlament és a kormány közötti viszonyra. Ez után a jogi fejtegetés után engedjék meg, hogy néh ány, az általános vitában elhangzott fontos kérdésre próbáljak reflektálni. Az eddigi vitában több képviselőtársam illetett bennünket azzal a váddal, hogy az egészségbiztosítás alapkérdései nem tisztázottak. Úgy vélem, hogy a törvénycsomag egyes elemei koh erens és végiggondolt egészségbiztosítási rendszert mutatnak. E koherens rendszer lényege az, hogy az egészségbiztosítás természetbeni ellátásai szempontjából a magyar állampolgárok egyetlen kockázatközösséget alkotnak, és ennek keretében egységes ellátási csomagra jogosultak. Pénzbeli ellátás viszont csak azoknak jár, akik biztosítási jogviszony alapján maguk is járulékfizetők. E rendszer indokait mind a törvényjavaslat általános indokolása, mind az expozé részletesen tartalmazta. A társadalombiztosítás eg yes ellátásaira jogosultakról szóló törvényjavaslat világosan megkülönbözteti azokat a jogcímeket, amelyek alapján valaki jogosulttá válik a kötelező egészségbiztosítás ellátásaira. Eszerint a biztosítottak, akik maguk teljes összegű egészségbiztosítási eg yéni járulékot fizetnek, jogosultak valamennyi egészségbiztosítási ellátásra. Rajtuk kívül az egészségbiztosítás természetbeni ellátásaira eltartott hozzátartozóként, vagy a törvényből következő jogosultság alapján, vagy részleges járulékfizetéssel jogosul ttá válik minden Magyarországon élő magyar állampolgár; ez utóbbi csoportok azonban nem jogosultak a pénzbeli ellátásokra. Ehhez a rendszerhez igazodik a nyilvántartás és a tajszám is. Való igaz, tajszáma minden magyar állampolgárnak van, de láthattuk, h ogy a természetbeni ellátások szempontjából az egészségbiztosítás rendszerében mindenki jogosult valamilyen jogcímen egészségügyi szolgáltatásokra. A tajszám valóban nem a biztosítotti mivoltot igazolja, ugyanakkor alkalmas lehet arra, hogy az ellátásra v aló jogosultság jogcímeit személyenként, e kódszám segítségével tarthassák nyilván. (12.50) A fentiekben vázolt rendszer tudatosan vállalja a kötelező egészségbiztosítás szolidáris jellegét, és valóban kifejezi azt a lényegi különbséget a társadalombiztosí tás ágai között, mely az ellátórendszerekben jelen van. Így az egészségbiztosítás rendszerében a szolidaritási elv mellett csak a pénzbeli ellátások területén kaphat nagyobb hangsúlyt a biztosítási elv. A felszólalások olykor vádlón a kormány szemére vetet ték azt is, hogy a javaslat lényegében a jelenlegi egészségbiztosítási rendszer megismétlése. Igen, a javaslat valóban a jelenlegi rendszerre építkezik. Nem volt, és nem lehet cél a magyar lakosság egészségi állapotát ismerve a forrásszűkítés vagy az ellát ásszűkítés. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a javaslat minden olyan eleme, mely a jelenlegi rendszert áttekinthetőbbé, kiszámíthatóbbá kívánja tenni, a felszólalók heves kritikáját váltotta ki. Ilyen a beutalási rend, a várólista, a terápiás és vizsgálati rendek vagy a méltányosság szabályozása. Engedjék meg, hogy először a beutalásról, szabad orvosválasztásról szóljak. A szabad orvosválasztás joga az egész világon átértelmezés alatt van. Az egészségügyi költségek kezelhetősége, az ellátószervezet költségh atékonyságának javítása, a szakmai szabályozás egységesíthetősége, érvényesíthetősége érdekében a szabad orvosválasztás joga közösségi finanszírozásból egyre több országban az elsődlegesen ellátó orvos megválasztására korlátozódik, a szakellátás igénybevét elénél ezt a jogot szakmai és költséghatékonysági szempontok árnyalják. Az általunk javasolt rend főszabályként valóban csak az alapellátásban érvényesíti korlátozás nélkül a szabad orvosválasztás intézményét, de a szakellátás igénybevételénél nem zárja ki a szabad
