Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
325 orvosválasztást, csupán annak eljárásrendjét szabályozza. A javasolt szabályozás nem tiltja meg a szakorvos szabad megválasztását, de egyes szakellátások térítésmentes igénybevételét az igénybevétel indokoltságát igazoló orvosi véleményhez, a beu talóhoz köti. Ennek megfelelően a javaslat 13. §ának b) pontjában azt mondja ki, hogy a háziorvosi beutaló nélkül is jogosult a biztosított a járóbetegszakellátás igénybevételére, ha külön jogszabály az adott szakellátás beutaló nélkül történő igénybevét elét lehetővé teszi, továbbá természetesen ha az azonnali ellátását az egészségi állapota indokolja. E szabályozási módszer lényegében azonos a ma hatályos rendelkezésekkel, amelynek alapján az 1975. évi II. törvényt végrehajtó kormányrendelet nevesíti azo kat a szakrendeléseket, amelyek igénybevételéhez nem szükséges beutaló. A javaslat végrehajtására előkészített kormányrendelet tervezete a jelenleg hatályos rendelkezésekkel azonos körben továbbra is beutaló nélkül teszi lehetővé a bőrgyógyászati, a fülor rgége, a nőgyógyászati, az általános és baleseti sebészeti, a szemészeti, az onkológiai, az urológiai szakrendelések, valamint a gondozók igénybevételét. Összességében tehát a szakellátások többsége jelenleg és a jövőben is igénybe vehető beutaló nélkül. Továbbra is szükséges a beutaló azonban a speciális szakellátások felkereséséhez és azoknak a szakrendeléseknek az igénybevételéhez, amelyek adekvátságáról a biztosított nem tud nagy biztonsággal dönteni. Annak ellenére tehát, hogy a szabad orvosválasztás ez ideig kizárólag a háziorvosi rendszerben került deklarálásra, a kormány nem kívánja korlátozni a jelenlegihez képest a szakellátás igénybevételének szabadságát. A várólistáról ma is sok szó esett. A törvény a várólistákat azoknál a betegségeknél kívánja bevezetni, amelyeknél a kezelés elmaradása az egészségi állapotot jelentősen befolyásolja, de valamilyen ok - szakmai vagy pénzügyi - miatt az ellátás nem nyújtható korlátozás nélkül. Ezekben az esetekben szigorú szakmai szabályoknak kell objektíven eldön tenie, hogy kik, milyen sorrendben jutnak az ellátáshoz. Számunkra nem megengedhető az, hogy valaki pénzért vásároljon más hátrányára életesélyt, azaz csak azért, mert több pénze van, véleményünk szerint senki nem szoríthat ki a várólistáról a műtétre rász orultabb vagy alkalmasabb egyént. Egyszerű példával: a szervátültetésnél nem annak kell adni a frissen kiszedett vesét, aki a legtöbbet fizeti érte, hanem annak, akinek a szövettípusa legjobban megegyezik az beültetendő szervvel. Más kérdés a halasztható, az egészségi állapotot nem befolyásoló ellátások köre. Idetartozik például Pusztai képviselő asszony által említett epeműtét is - azt hiszem, ön említette, ha nem, akkor Szolnoki Andrea képviselő asszony. Az ilyen ellátások átmeneti ellátási hiány esetén j avaslatunk szerint nem az előbb értelmezett várólista, hanem egyszerű előjegyzés alapján vehetők igénybe. A pénzért való előrébb lépést itt sem támogatjuk, mert az előjegyzés célja nem az egészségügyi bevételek növelése, hanem az átmeneti hiányok kielégíté sének szabályozása. A kormány valóban törekszik az ellátórendszer átalakítására, a felesleges kapacitások leépítésére, de csak azért, hogy így többletbevételt lehessen elérni, nem kívánjuk az előjegyzés intézményét általánossá tenni. A mai vitában szintén többször előkerült a vizsgálati és terápiás eljárási rend. Súlyos félreértésen vagy netán tudatos félremagyarázáson alapul a protokollokkal kapcsolatos, a tisztességes ellátásához fűződő jog korlátozására vonatkozó ellenzéki vélemény. Ezek meghatározásának célja kettős: egyrészt az ellátás szakmai tartalmában egy olyan minimális követelményrendszer meghatározása, amely elemei nem mellőzhetők, másrészt a biztosított számára a részére nyújtott ellátás kontrolljának megteremtése. Egyszerű példával élve: ha pél dául a protokoll rendelkezik arról, hogy mely fogászati beavatkozások szerves része az érzéstelenítés, nem lehet vita tárgya, hogy azt el kelle végezni vagy meg lehete tagadni. De adott esetben a biztosított szakmailag nem indokolt esetben, például egysz erű tömés esetén is kérhet térítés mellett érzéstelenítést. Tekintettel arra, hogy egy szakmai törvény megalkotásáról van szó, a hozzászólások politikai vonzatait nem érintve szeretném deklarálni, hogy a protokollok megalkotásának célja nem egy ellátásszűk ítő, minimális szakmai szint meghatározása. Természetesen e protokollok alapvető eleme lesz, hogy az orvos a protokollban foglaltaktól bármikor eltérhet az eltérés indokának feltüntetésével,
