Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF):
318 Ugyanebben a háttéranyagban, a 7. oldalon találhatóak a következő számok: 1992ben az egészségügyi ellátás lakosság által fedezett hányada 8,1 százalék volt; '93ban 9,9; ' 94ben 9,8; '96ban 15,1 százalék - majdnem megduplázódott. Ez azt mutatja, hogy a lakosság jelentős mértékben költött az egészségügyi állapotának a megőrzésére. Ha ezt a 15,1 százalékot összehasonlítom a szintén a kormány dokumentumában szereplő mondattal , amely szerint "a fejlett országokban 8 és 25 százalék között van ez a hányad", akkor azt gondolom - parlamenti képviselőtársaim felhívták a figyelmet rá , hogy bizony igenis szabályozni kell, melyek azok az ellátások - és most itt nem a hajbeültetésre g ondolok, bár az is nagyon lényeges kérdés, hanem sokkal inkább a prevencióra, a megelőzésre és a különböző egészségügyi ellátásokra ; akkor ez egy nagyon komoly társadalompolitikai kérdésként merül fel. Nem a törvény részleteire szeretnék kitérni, csak ké t olyan jelentős kérdésre, hogy vajon a magyar társadalom fel vane arra készülve, mondhatjuke azt, hogy a magyar társadalom reálbérnövekedése - ami az elmúlt években nem növekedés, hanem csökkenés formájában jelent meg , megengedie azt, hogy ilyen roha mos mértékben növekedjen a saját források egészségügyre való felhasználása. Szintén a kormány által számunkra biztosított háttéranyag 11. oldaláról mutathatnám meg azt a táblázatot, amely annak a meredek emelkedését mutatja, hogy a saját forrásokat hogy ke llett bevonni az egészségügyi támogatásba és egy enyhe - talán nem is annyira enyhe - csökkenését a központi forrásoknak. Én úgy gondolom, a leglényegesebb kérdés az: vajon azzal a mondattal, ami szintén ezen háttéranyag dokumentumában szerepel, hogy 1997ben az OECDországokhoz képest 25 éves elmaradással létező egészségügyi ellátásunkat, elfogadhatjuk ezt, avagy sem. A Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, hogy ezt nem lehet elfogadni, ezért is mondta Dávid Ibolya képviselőtársam és Kis Gyula képviselőtárs am azt, hogy ez a törvény elfogadhatatlan az általánosság szempontjából. Módosító indítványokkal kicsit jobbá lehet tenni úgy, hogy bizonyos ellátások bekerüljenek, hogy bizonyos ellátási formák segítsék azt, hogy egészségesebb életmódot éljenek, de alapve tően a törvény azzal, hogy számtalan esetben a minisztériumnak ad felhatalmazást... Nem a mindenkori minisztérium szakmai képességét kívánom itt kétségbe vonni, hanem az anyagi lehetőségeit. Lehet, hogy orvos képviselőtársaim a szakmai képességeket is kéts égbe vonják, én azonban csak arra a lehetőségre szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem tudjuk elfogadni azt a kötelező egészségbiztosításról szóló törvényt, amelynek a célja az, hogy Magyarországon 1997ben és '98ban az európai országok 25 évvel e zelőtti állapotát érjük el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth József képviselő úrnak, MDF. DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF) : Köszönöm a szót. Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Én Juhászné Lévai Katalin expozéjához szeretnék hozzájárulni néhány gondolattal. Ő is, ahogy az országgyűlési határozati javaslat is, elég sokat foglalkozik az elavult orvosszakmai szabályok, a rehabilitálhatóságot is értékelni képes orvosszakértői szervezet felállításának a kérdésével. Szeretném elmondani, úgy érzem, hogy ez a kérdés egy kicsikét túlhangsúlyozott, túlharsogott. Én úgy ítélem meg, hogy a mai orvosszakértői bizottság hatalmas tapasztalatával, ragyogó szakmai felkészültségével, az orvostudomány eredményeinek a követésével, rendkívül rugalmas, a törvényeket pontosan ismerő felkészültségével ma olyan munkát végez, amelytől a jövőben olyan számottevő változás nem várható, ami ennek a reformnak egy új energ iaforrást biztosítana. A másik dolog, amire nagyon röviden szeretnék még kitérni az, amiről a képviselő asszony beszélt, a beterjesztés 2. pontja. Arról beszélt, hogy oda kell figyelni az illetők végzettségére és így tovább. Nos, én azt hiszem, hogy itt a beterjesztés bizonyos mértékig elbizonytalanodást mutat, ugyanis keveri az általános rehabilitáció kérdését a szakmai rehabilitáció kérdésével. Gondoljuk csak
