Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
316 A munka beindítása elengedhetetlenné teszi azt, hogy tisztázzuk, mit is értünk a megváltozott munkaképesség fogalmán. Ahogyan már említettem, a rehabilitáció egy folyamat, melyet a prevenciónak meg kell előznie. Fontos, hogy az orvosi értékelést foglalkozási értékelés is kövesse, és hogy az egészségügyi korlátokat az elvesztett és megmaradt munkavégzési képességek tükrében érvényesí tsük. A teamben tehát orvos, foglalkoztatási szakértő és pszichológus is kell hogy legyen. A határozat a 4. pontjában fogalmazza meg egy új rehabilitációs intézményrendszer szükségességét. Tény, hogy évente körülbelül 120 ezer új igény jelenik meg, és mint egy 60 ezer felülvizsgálatot végeznek el. A 120 ezer fő egy része rehabilitálható, de ilyen mértékű foglalkoztatásbővülésre nincs esély. Természetesen ebből a 120 ezer főből jelentős lesz a lemorzsolódás, de reálisan így is évente 3040 ezer embert kellene rehabilitálni. A szemléletváltásból adódik, hogy felértékelődnek az aktív munkaerőpiaci eszközök. A foglalkoztatási törvény módosításával lehetővé kell tenni, hogy a megváltozott munkaképességű személy rehabilitációja ellátás mellett is lehetséges legyen , és részesülhessen képzési támogatásban. E rehabilitációra alkalmas munkahelyek teremtése komoly feladat, e feltétel teljesüléséhez növelni kell a vállalkozók érdekeltségét. A mai hatályos jogszabály szerint ugyanis a 146 ezer jogi személyiségű szervezetb ől csak 22 ezer vállalkozás kötelezett rehabilitációs hozzájárulás megfizetésére. A 123 ezer szervezet, amely tíz főnél kevesebb személyt foglalkoztat, nem kötelezett fizetésre; úgy gondolom, a jövőben bevonásukkal mindenképpen foglalkozni kellene. Szélesí teni lehetne a befizetők körét és az alkalmazók körét a költségvetési szférából is. Végig kell gondolni, hogy a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató vállalatokat, cégeket valamilyen módon a közterhek esetében is méltányosan kell kezelni. A munkaüg yi szervezeteket is alkalmassá kell tenni az új feladatra. '98. január 1jén létrejönnek a foglalkoztatási rehabilitáció megyei szintű szakértői hálózatai. Az átképző központokban még ebben az évben beindul a megváltozott munkaképességűek képzési hálózatán ak kialakulása. A munkaügyi kirendeltségeken mindehhez meg kell teremteni a személyi és technikai feltételeket is. Vitatkoztunk és módosítani is szeretnénk a határozatot azon a ponton, ahol azt mondja, hogy rokkantnyugdíjra csak a teljesen munkaképtelen em ber jogosult. Szerintünk a teljes munkaképtelenségbe a rehabilitálhatatlan személy is beletartozik. Itt szeretném a figyelmüket felhívni arra, hogy a rehabilitáció esélye térségenként is eltérő. Hisz ugyanazon egészségi állapottal sokkal rosszabb helyzetbe n van egy bihari kis faluban élő munkavállaló, mint egy nagyvárosi bérház földszintjén élő csökkent munkaképességű ember. Lesz tehát bőven olyan helyzet, amikor csak az ellátás passzív formája alkalmazható. Jelentős problémát hordoz és megoldásra vár a nem munkaviszonyban történő foglalkoztatottak növekvő aránya is. A kisvállalkozói kör - amelyről már beszéltem - a passzív ellátásra sem tud majd jogot szerezni. Ha a szociális törvény megtartja a rászorultsági ellátást, amit most a rendszeres szociális segél ynél alkalmaz, akkor normális életvitelű, nem munkaviszonyban megrokkant emberek számára nincs passzív ellátás. Javaslatként szeretném ajánlani, hogy végig kellene gondolni a rokkantságra vonatkozó önkéntes biztosítás lehetőségének megteremtését. (Póda Jen ő helyét a jegyzői székben Sasvári Szilárd foglalja el.) Az ellátási területen arra kell törekedni, hogy a munkába való visszatérés ösztönzése mellett a táppénz, a járadék, a rokkantsági nyugdíj, a szociális támogatás, tehát mindezek egyenként, lehetőségké nt jelenjenek meg a biztosítottak számára, és ezekben a lehetőségekben ne legyen olyan rés, amelyen át egy megváltozott munkaképességű is kiessen és ne találja meg a saját számára a megfelelő ellátási formát. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezzel kapcsolatba n a társadalom szolidaritását is próbáljuk ébren tartani és a szemléletformálásra nagyon nagy hangsúlyt fektessünk. Tisztelt Ház! Számos dologról lehetne még e nagyon fontos téma kapcsán beszélni. Nagyon kiemelt problémának tartom az esélyegyenlőségről szó ló törvény megalkotását, a civil szervezetek feladatátvállaló tevékenységének támogatását. A működésüket folyamatos pályázati lehetőséggel
