Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
315 kiesnek, például azok az egyéni vállalkozók, akik önfoglalkoztatónak minősülnek; például egy cipész, ha megrokkan, akkor nem veheti igén ybe ezt az ellátórendszert. Az említett rendelet értelmében a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának szabályozása egy kvótarendszer segítségével történik. Körülbelül 35 ezer megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak hazánkban, normál mun kahelyi körülmények között ennek 25 százalékát. A kvóta mértéke a statisztikai létszám 5 százaléka, a legalább 20 főt foglalkoztató társas vállalkozások és szociális foglalkoztatók kötelezettek erre. Amennyiben a cég nem tesz eleget a fenti követelményekne k, a létszámkülönbség alapján 8000 forint/fő/év rehabilitációs hozzájárulást köteles befizetni a nagy kasszába. Úgy gondolom, ez az összeg nagyon alacsony, nem éri el a minimális munkabér 45 százalékát sem, így abszolút nem ösztönöz a foglalkoztatásra. A r ehabilitációból adódó többletterhek kompenzálására a kvóta feletti foglalkoztatottak után költségvetési dotációt igényelhetnek a szervezetek. Ha a számadatokat nézzük, megállapíthatjuk, hogy a normál foglalkoztatási szférában nincs érdekeltség, ezért is bí rnak különös jelentőséggel az úgynevezett védett munkahelyek. Ezek a szervezetek 1996ig egyedi megítélés alapján bérarányos dotációt kaptak, amelynek mértéke akár az 500 százalékot is elérhette. (12.00) (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés el nöke foglalja el.) '96tól támogatásuk normatívvá vált, amihez nehezen tudtak alkalmazkodni, s ez a foglalkoztatás beszűkülésével járt esetükben. Súlyosbította helyzetüket, hogy időben nem történt intézkedés az 1800 forintos egészségügyi járulék kompenzáci ójára sem. Ebben az évben, úgy tudom, eddig még nem jutott ilyen kompenzációhoz egyetlen szervezet sem a Munkaerőpiaci Alapból. Nehezen tudták ezt megelőlegezni, amikor a piaci viszonyok között vergődve átmeneti likviditási zavaraik vannak. A 46 védett sze rvezet 12 ezer megváltozott és 6000 súlyosan megváltozott munkaképességű embert foglalkoztat. E szervezetek költségei teszik ki a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására fordított összegek döntő részét, szerepük hézagpótló és kényszerűen túlértékel t. A mai túlkínálatos munkaerőpiac nem vagy csak kevés esélyt ad a rehabilitációra. Ma e terület valamennyi szereplője abban érdekelt, hogy a kevés, de biztos passzív ellátást válassza. Mit kell tennünk, milyen legyen az új rendszer? Az eddig elmondottakbó l következik a gyökeres átalakítás szükségessége. Az új intézményrendszer kiépítése egy szerves fejlődés eredménye lehet csak. A rehabilitáció folyamat, különböző fázisokkal. Rövid távon, egykét éven belül nem építhető ki. Egyetértek az országgyűlé si határozat célkitűzéseivel és az aktív, cselekvésre sarkalló szemléletmódjával. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 1996 óta a foglalkoztatáspolitikában több intézkedés is történt, amely már előkészíti ennek az országgyűlési határozatnak az elfogadás át. A Rehabilitációs Alap önállóvá vált a Munkaerőpiaci Alapon belül, a rokkantságot nem lehet már felmondási okként kezelni, német segítséggel létrejött Székesfehérváron az első rehabilitációs képzésre alkalmas módszertani központ, osztrákmagyar együttmű ködéssel magyar szakembereket képeztek ki rehabilitációs feladatok ellátására. 1997ben, tehát ebben az évben Fejér, Baranya és Nógrád megyében habilitációs központok alakulnak, ezek mind szükséges, de nem elégséges feltételek. Az országgyűlési javaslat he lyesen állapítja meg a teendőket a feltételek megteremtésében, s véleményem szerint az 1999es bevezetés is szűkre szabta a határidőt. A rendszer szigorúbbá válása, a rehabilitáció kvázi kényszere el fogja riasztani azokat, akik taktikai okokból akarnak ro kkantnyugdíjasok lenni. E kollektív szigorú elbírálási rendszer, az orvosszakértői szervezet új működési rendje valóban hathatnak a kiadások mérséklésének irányába, de az erről szóló 1/d pontban foglaltak csak hosszú távon valósulhatnak meg, ugyanis a rend szer egyik elemében megtakarított összegeket át kell irányítani a rendszer másik részébe, az új eszközrendszer megteremtésére.
