Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
314 Eln ök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy megszakítsam e nagyon érdekes vitát, a szülőanya és az anyacsavar közötti párhuzam megvonását, a protokollról folytatott vitát. Én magam nem vagyok orvos, éppen ezért ehhez nem tudok kapcsolódn i. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy egy nem kevésbé fontos kérdésről szeretném megosztani önökkel a véleményemet, nevezetesen: a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról. Azt hiszem, valam ennyien jól látjuk és érzékeljük, hogy e rendszer jelenlegi helyzete tarthatatlan, és a benne fellelhető szemléletbeli és gyakorlati ellentmondások túl nagy számúak. A parlament foglalkoztatási bizottságának rehabilitációs albizottságában az elmúlt években folyamatosan vizsgáltuk e rendszer átalakításának a lehetőségeit. A változtatást a szemléletben, a társadalmi gondolkodásmódban is elő kell idézni; le kell küzdeni az előítéletességet. A sikeres átalakítás széles alapokon nyugvó társadalmi konszenzust fel tételez. Természetesen ez az átalakítás a ma még nem létező rehabilitációs intézményrendszert, munkahelyeket, mindezek anyagi garantálását is jelenti, s komplex kormányzati tevékenységet követel meg. Tisztelt Ház! Magyarországon a gazdasági átalakulás másf él millió munkahely elvesztésével járt, a foglalkoztatás szerkezeti átalakulása mellett. A munkanélküliség a hátrányos helyzetű munkavállalókat, köztük a megváltozott munkaképességűeket érte el elsőként. A rendszerváltás után a rokkant vagy egészségkárosod ott személyek alapvetően passzív ellátásra kényszerültek, tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról. 1996ra 120 ezer fő aktív korú, 50 százalékban megváltozott munkaképességű személy részesült szociális járadékban, 350 ezer fő 67 százalékban megváltozott mun kaképességű személy pedig rokkantsági nyugdíjban. A foglalkoztatási rehabilitációt egyszerre jellemzi a párhuzamosság, a pazarlás és a jelentős csoportok élethelyzetének ellehetetlenülése. Érdemi, a normál foglalkoztatási szférára is kiterjedő foglalkoztat ási rehabilitációs intézményrendszer hiányában az állam növekvő szerepvállalásra kényszerült a passzív ellátás területén. A múltban - s talán még ma is - a rokkantságot szociális státusnak tekinthetjük, amely alapján kategóriákba sorolják az érintetteket. A kategóriákat elsősorban orvosi paraméterek alapján állapítják meg, s mondhatni, ezek majdnem véglegesek. Emlékezzünk arra, amikor a munkanélküliség elől sokan a rokkantosításba menekültek, vagy arra, hogy a megváltozott munkaképességűek törekvéseit önmag uk megsegítésére nem nézte jó szemmel a társadalom. A máig megoldatlan problémák között kell felemlítenünk a munkaképesség fogalmának ma is érvényesülő szubjektív meghatározását, vagy a munkaképesség fokának megállapítási módját, amelyben nem túl szerencsé s csupán az orvosi vizsgálatokra támaszkodni. Jellemző, hogy az orvosi kivizsgálás figyelmen kívül hagyja az egyéni sajátosságot, mint például az iskolázottság, az egyéni érdeklődési kör és a szakmai tudás. Így a munkaképes rokkantak is beszorulnak a szűk, eleve meghatározott orvosi kategóriába. A megfelelő munka fogalmának meghatározásában is sok véletlenszerű tényező játszik közre. Egyes munkák könnyen elvégezhetők lennének, ha a megváltozott munkaképességűek számára is bizonyos technológiai változásokat végrehajtanának a munkahelyeken. (A jegyzői széket Szili Sándor foglalja el.) Ez azt is bizonyítja, hogy a rokkantság meghatározása nagymértékben gazdasági és szervezeti tényezők függvénye, és nem egyszerűen orvosi privilégium. Tehát a ma érvényes rokkantn yugdíjazási rendszer és a 8/1983. EüMPM közös rendelet alapján a megváltozott munkaképességű munkavállalónak járó ellátások strukturálisan, konstrukciójukban korszerűtelenek, tarthatatlanok. Magyarországon megváltozott munkaképességűnek azt a munkavállaló t tekintik, akinél a munkaképességbeli változás mértéke eléri a 40 százalékot. A jelenlegi rendszerből sokan még így is
