Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
140 Ezt a reformjavaslatot kétféle kritika éri itt a Házban. Az egyik a komolytalan kritika. Torgyán József ma megismé telte azt a gondolatát, hogy (emelt hangon folytatja:) előbb tessék növekedést biztosítani, előbb tessék megszüntetni a feketegazdaságot, és majd aztán jöjjön a nyugdíjreform! Ez ugyanaz, mint amikor harminc évvel ezelőtt azt mondták, jó, fel lehet szabadí tani az árakat, csak előbb tessék biztosítani a gazdasági egyensúlyt az országban - holott éppen az árak felszabadításával lehetett biztosítani a gazdasági egyensúlyt! Ugyanígy nem lehet előbb kiküszöbölni a feketegazdaságot, hiszen ez a nyugdíjreform a le gfontosabb eszköze annak, tisztelt képviselőtársaim, hogy a feketefoglalkoztatást mint a feketegazdaság egyik fő formáját korlátozzuk. Tehát ezzel a kritikával, ami ugyanolyan komoly, mint a harminc évvel ezelőtti reformellenes kritika, nem érdemes bővebbe n foglalkoznunk. Hiszen tudjuk, hogy a nyugdíjrendszerünk válságban van, és hogy ennek a válságnak nem csak demográfiai okai vannak - az csak az egyik oka. A másik oka a foglalkoztatás csökkentése, a harmadik oka a feketefoglalkoztatás. És ez az alternatív gazdasági program, amit én többször végigolvastam, egy szót sem tartalmaz arról, hogy ezt a problémát hogyan lehetne megoldani! A másik komolytalan kritika úgy szól, hogy itt mindenki rosszul jár - hallhatták a Fidesz vezérszónokától, Selmeczi Gabriellátó l ; rosszul járnak a fiatalok, az idősek, az öregek, a bénák, a betegek, csak a pénzügyi körök járnak jól. Kik azok a pénzügyi körök, tisztelt képviselőtársaim? Kik lesznek a magánnyugdíjpénztárak tulajdonosai? Mindenki, aki oda befizeti a járulékát. Azok az úgynevezett pénzügyi körök, amelyek jól járnak, azaz először több százezer, később több millió magyar állampolgár, aki mint befizető, maga is résztulajdonosa ezeknek a magánpénztáraknak- ezt a kritikát tehát szintén nem lehet komolyan venni, hiszen non profit vállalatok lesznek, amelyek nem nyereségre törekednek, hanem a saját tagjaik későbbi nyugdíját fogják biztosítani. Azt gondolom, hogy ezeket a komolytalan kritikákat nyugodtan félretehetjük. (11.30) Van azonban - és ezt mondjuk ki - egy komoly kriti ka is. Ezzel a komoly kritikával foglalkoznunk kell. Az általános társadalombiztosítás és ezen belül az általános nyugdíjbiztosítás - az, hogy az idősek létbiztonságát egy nemzeti országos kockázatközösség biztosítja , ez bizony a XX. századi Európa nagyo n fontos vívmánya! Az, hogy mi valamennyien felelősek vagyunk azért, hogy az idősek megélhetése biztosítva legyen; az, hogy mindenki befizeti a nyugdíjjárulékát, és minden munkáltató fizeti a járulékot, és utána egy nemzeti nyugdíjpénztár vagy a költségvet és - ez országonként különböző - mindenki számára biztosítja a nyugdíjat, ez egy nagyon szép eszméje a XX. századi Európának. Nagyon megértem Kis Gyulát és másokat, akiknek fáj a szívük ezért a rendszerért, mert egy nagyon fontos vívmánynak tartják ezt a r endszert. Mi is annak tartottuk az elmúlt évtizedekben, különösen amióta a hatvanas évek vége óta tényleg az egész lakosságra kiterjedt. De látni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az elv csak egy dolgot hagyott figyelmen kívül: az érdekeltség elvét. Azt az elvet, hogy vajon tényleg befizetie mindenki a maga és az általa foglalkoztatott járulékát. Azokban az országokban, ahol egy konszolidált piacgazdaság működik évtizedek óta, és természetes - ha nem is mindenki, de - szinte mindenki számára, hogy f izesse a járulékot, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, ott is meg kell reformálni a nyugdíjrendszert. Csak ott a probléma nem olyan súlyos, mint nálunk, ahol tényleg felfordult az egész világ, ahol tényleg a korábbi állami szektorból most egy n agyon sokféle magánszektor lett, és ahol munkáltatók százezrei és foglalkoztatottak sok százezrei bizony úgy gondolják, hogy jobban járnak, ha nem fizetnek járulékot, hiszen semmi bajuk nem lesz. Egy ilyen helyzetben egy ilyen országban sürgetőbb feladat a z, hogy olyan nyugdíjrendszert építsünk ki, amely nagyon masszív, ellenállhatatlan érdekeltséget teremt a járulékfizetésben. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a nyugdíjreform ilyen. Egyfelől a maga kétharmadával... - háromnegyedével, sajnos, fenntartja a nemze ti kockázatközösséget, de azzal az egynegyedével -
