Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
141 hogy behozza a tőkefedezeti elvet - nyíltan és durván behozza azt, hogy annyi nyugdíjat kapok, amennyit én befizettem aktív koromban. Ezzel egy ellenállhatatlan érdekeltséget teremt abban, hogy fizessen já rulékot, hogy a valódi jövedelme alapján fizesse a járulékot. Felteszik a kérdést, hogy miért nem elég nekünk az önkéntes nyugdíjbiztosító pénztár, miért kell a kötelező. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert az önkéntes pénztárba mindenki annyit fizet, a mennyit akar, és az önkéntesbe befizetett pénzből nem következik az, hogy ugyanannyit kell bevallania és fizetnie a nagy közös tbbe is az első pillér alapján. Csak ez a kötelező magánpénztár biztosítja ezt a nagyon kemény, ellenállhatatlan érdekeltséget a járulékfizetésben, és ezért jó ez a rendszer. Még egy utolsó mondat: azért jó ez a rendszer a mai nyugdíjasoknak és a közeljövő nyugdíjasainak is, mert ha hatékony érdekeltség van a járulékfizetésben ma - nemcsak a magánpénztárban, hanem az első pillérben , a nagy pénztárban is , akkor nagyobb garancia van arra, hogy a mai nyugdíjasok és a közeljövő nyugdíjasai is, akik még nem az új rendszerben nyugdíjasok, meg tudják kapni az őket megillető nyugdíjat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) E LNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Salamon László úr, a Fidesz képviselője. Szólásra készül Csehák Judit képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Országgyűlé s! Tisztelt Képviselőtársaink! Éppen egy évvel ezelőtt tartottunk a Házban politikai vitát a nyugdíjrendszer reformjáról. Ebben a vitában még függetlenként volt szerencsém felszólalni. Az akkori felszólalásom is bizonyos fokig rendhagyó volt, és rendhagyó lesz a mostani is. Ugyanis akkor is és most is a nyugdíjreform egy más, ha úgy tetszik, magasabb társadalmi dimenzióját kívántam és kívánom körbejárni. Nevezetesen azokkal az összefüggésekkel foglalkoztam és foglalkozom most is, melyek a demográfiai viszon yaink és a nyugdíjrendszer finanszírozása között fennállnak. A kiindulópont egyszerű. Mivel ma a nyugellátások alapját a járulékbefizetések képezik, nyilvánvaló: a negatív demográfiai tendenciák és a nyugdíjrendszer finanszírozási gondjai egymáshoz kapcsol ódnak. Ha csökken a munkaképes népesség, csökken a járulékbefizetés, és csökken az a finanszírozási forrás, melynek elvben az ellátások finanszírozása meghatározó forrásának kellene lennie. Ebből következően nő a költségvetés kompenzációs szerepe, vagyis n őnek azok a terhek, melyek az államot a bevételek növelésére kényszerítik. Természetesen a járulék mértéke sem lehet független attól, amit fedeznie kell, és az egy főre eső járulékterheket alapvetően befolyásolja az, hogy a járulékokból összeadódó pénzalap ot hány járuléktermelőnek, járulékbefizetőnek kell előteremtenie. Ma hazánkban mintegy 2 millió 700 ezer nyugdíjas van, és 4 millióra tehető a lakosság aktív, kereső foglalkozást űző része. Ma ennek a 4 millió keresőnek kell befizetnie azt a járulékot, mel yből az egész magyar társadalom szociális és egészségügyi ellátórendszerét és közöttük a nyugdíjakat finanszírozni kellene. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy ilyen kedvezőtlen demográfiai arány mellett ez az irdatlanul nagy pénzt igénylő ellátórendszer r endkívüli teherrel nehezedik a járulékfizető népességre. Úgy gondolom, az előbbiek tükrében nagyon is praktikus igazsággá válik, nagyon is gyakorlati értelmet nyert a demográfiai viszonyaink alakulása miatti aggódás. E problémák tükrében könnyen belátható, hogy amikor a népesség fogyása felett aggódunk, amikor szóvá tesszük, hogy a nemzet évente több tízezres létszámmal fogyatkozik, akkor nagyon is gyakorlatias jelentőségű tendencia tölt el minket aggodalommal. A népesség fogyásának negatív következményeit számba véve, a kérdésnek csupán egyik oldala az, hogy magáról a nemzetünk hanyatlásáról, fogyásáról kell folyamatosan elszomorító bizonyságot tapasztalnunk. Ennek elemzésébe most nem kívánok belebocsátkozni, csupán annyival elégedjünk meg: tudjuk, a magyar ság sorvadása annak a közegnek a sorvadását jelenti, melyben
