Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ):
129 Szólni kell a r okkantsági nyugdíj kérdéséről is. Az egész rokkantsági kérdést - a tervezetben februárban még benne volt, sőt az egészségbiztosításban még áprilisban is - kiemelte a törvényből. Azért kell szólni véleményem szerint, mert rengetegen érdeklődtek, sok emberbe n riadalmat keltett a dolog. Ezért e helyről elmondanám, hogy a rokkantságinyugdíjrendszer benne a társadalombiztosítási nyugellátási törvényben, és szó szerint úgy, ahogy a jelenlegi hatályos törvényben. Létezik az I., II., III. csoportbeli rokkant, és l étezik a nyugdíjszámítás csaknem ugyanolyan módszerrel, mint korábban. Létezik az is, hogy lényeges keresetnövekedés esetén megvonható a rokkantsági nyugdíj, de ehhez keresetnövekedésnek - vagy lényeges csökkenésnek, így fogalmaz pontosan a törvény - be ke ll következnie. Kikerült viszont a rendszerből - nagy riadalmat okozott a társadalmi viták során , hogy belép a szünetelés rendszere. Ha valakinek a minimálbérnek megfelelő bére van, vagy a későbbiek során ennek kétszeresét eléri a keresete, akkor megszün tetik a rokkantsági nyugdíját. Ez a kérdéskör annyira összetett, hogy ezt a törvényalkotó kivette a csomagból, szerintem helyesen - sokakat érintett volna. Riasztó számokat hallunk néha, hogy 600700 ezer rokkantsági nyugdíjas van, de ennek mindössze csak 5055 százaléka az igazán rokkantsági nyugdíjas, mert a többi eredetileg rokkantsági nyugdíjat kapott, de mindegyikük már a nyugdíjkorhatár felett van. (A jegyzői széket Póda Jenő foglalja el.) Úgy tűnik, hogy ez a szám a statisztikákban félreé rtelmezhetően jelenik meg, mert megítélésem szerint más, ha valaki rokkantként került nyugdíjba, de már 70 éves, és a nyilvántartásban mégis így szerepeltetik; de tovább boncolva a nyilvántartásokat kiderül ez az arány. A kormány előterjesztett egy országg yűlési határozatot. A magam részéről ezt a műfajt nem igazán szeretem, mert nem tudok vele mit kezdeni. Egy nagyon szép kívánságlistát, kötelezettségsort állít fel, hogy szeptemberig foglalkozzunk a törvényjavaslat előkészítésével, alakítsuk ki az intézmén yrendszert a foglalkoztatási rehabilitáció kérdésében, szó lehet a rehabilitációs járadékról, egészségkárosodási járadékról, és majd jövő tavasszal, márciusban a parlament elfogadja ezt a törvényt, és 1999 januárjában életbe lép. Ehhez kapcsolódóan említi az országgyűlési határozat... - és még bizakodom benne, hogy az esélyegyenlőségi törvény is bekerül ebbe a csomagba, ami a fogyatékos emberek hátrányát próbálja kiegyenlíteni meghatározott támogatással, segíti őket a munkaerőpiacra. Kicsit azért vagyok agg ályos, mert 30 éve foglalkozom ezzel a dologgal, és 30 éve is úgy merült fel, hogy rövidesen megoldódik ez a probléma. Ismerek egy közigazgatási államtitkárt, aki fiatal kezdőként azt mondta, hogy meg lesz oldva két év múlva, és hol keresi majd a kenyerét. Még mindig ezen a területen dolgozik, és aggályos vagyok, hogy egy éven belül egy ilyen felgyülemlett problémahalmazt meg lehessen oldani, de bizodalmamat még nem adtam fel. Valamint röviden a nyugdíjemelésről: tetszik a javaslatban az, hogy több évre elő re foglalkozik a nyugdíjemelés kérdésével. Van egy nagyon jó számítási mód, egy korrekciós számítási mód, a bizonyos novemberi bázisba beépítés, visszamenőleges megfizetés, de van egy nagyonnagyon erősen vitatható része a dolognak: ez a várható keresetnöv ekedés kérdése. Akik hosszú ideje vannak a parlamentben, tudják, hogy az elmúlt négyöthat évben milyen szenvedélyes vitákat folytattunk a "mi a várható?" kérdésről. Magam is részese voltam ennek, és indulatokat kavart. A legutóbbi megoldás, a követő mech anizmus számomra elfogadhatóbb. Ha egy megfelelő átmenetet ki lehet itt alakítani a nyugdíjasokkal, osztom azt a nézetet, hogy egy későbbi időpontban ez a svájci indexálás valóban kielégítő megoldást ad. Annyit azért hadd említsek, hogy már a jelenlegi évb en is csaknem egy kicsit a svájci indexálást alkalmazzuk, mert a májusban közzétett nettó átlagkeresetnövekedési adatok a tavalyi évre 17,4 százalékot mutatnak. Igaz, hogy az infláció 23,6 volt, de a kettő között 1 százalék híján az 5050 százalékos arány jött ki, mert 19,5 százalékos volt a nyugdíjemelés. Több módosító javaslatot kívánunk e kérdéskörben is benyújtani.
