Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 15 (293. szám) - Az Országgyűlés következő ülésének összehívása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
1137 A jogszabályok, törvények, rendeletek selejtjei alkotóiktól : az Országgyűléstől, a kormánytól, a minisztériumoktól, a helyi önkormányzatoktól erednek; a jogszabályok betartásának selejtjei pedig a bíróságtól, ügyészségtől, rendőrségtől, hivataloktól és az ezekkel kapcsolatban levő állampolgároktól. A "selejt" kife jezés használata általános a termékgyártásban. A termékgyártás az a terület, ahol a legnagyobb a hagyománya a minőség érdekében történő erőfeszítéseknek, és ahol a jó minőség biztosításának ma használatos minden elméleti és gyakorlati eszközét kidolgozták. Ha a jogszabályalkotási, jogalkalmazási munkát munkának tekintjük, amelynek produktuma, terméke a jogszabály, határozat s a többi, akkor ezeknek a jogszabályoknak, határozatoknak a nem megfelelő voltát a "selejt" szó használatával fejezhetjük ki. A jogse lejt, úgy tűnik, új szakkifejezés, amellyel szakmai értekezésekben egyre gyakrabban találkozhatunk, már csak azért is, mert egyre nagyobb mértékű az új törvények részleteiben vagy egészében a selejtgyártás. A jogi területen a minőség kezelése, számonkérése messze elmarad még attól a szinttől is, ami a legprimitívebb ipari tömegtermékgyártásban magától értetődően természetes. Ez a helyzet tarthatatlan, és mindent meg kell tenni a lemaradás behozása érdekében. Mitől függ a törvényalkotási selejt? Rá kell muta tnunk, hogy a törvényalkotás folyamatában melyek azok a legfontosabb szervezetek, intézmények, amelyek elsősorban felelősek a minőségi hibákért és hiányokért. Ezek a következők: a törvények előkészítői és beterjesztői - tehát a kormány és tagjai , az Orsz ággyűlés, illetve annak mindenkori kormánypárti többsége; és végül a törvényt aláírásával ellátó, a törvények hatálybalépésével kapcsolatban érdemi jogkörrel felruházott köztársasági elnök. A törvényalkotási folyamat bármelyik láncszemének hibás teljesítés e veszélyezteti a jogalkotás minőségét. Már a jogszabályok előkészítésében is tetten érhető, hogy aligalig hasznosítják például a rendszerelméletet, az irányítástudományt, a hatékonyság, következményelemzés és más tudományágak korszerű és hatékony tudomá nyos eredményeit, illetve eszközeit. Hazánkban például a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. számú törvény kifejezetten előírja, hogy a jogszabály megalkotása előtt a tudomány eredményeire támaszkodva elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi, gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell - a 18. §ban van ez ír va. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a rendszerváltozás utáni hetedik esztendőben is a törvényalkotás, a tisztelt Ház az 1987. évi törvény alapján végzi a munkáját, amelynek preambulumában a következők olvashatók: "Az Országgyűlés, annak érdekében, ho gy a jogalkotás a szocialista társadalmi viszonyok védelmét és fejlesztését, a szocialista demokrácia kiterjesztését szolgálja - s a többi , a következő törvényt alkotja..." Természetesen ez nemcsak az 1994 óta működő parlament figyelmetlensége. Bennem is jelen felszólalásomra készülve tudatosult ez az abszurditás. Visszatérve az idézett paragrafusra, amely a preambulum idejétmúlt soraitól függetlenül hatályos, annak előírásai ellenére nem gondoskodnak a beterjesztők arról, hogy a törvényjavaslatokhoz, a m egalapozott képviselői döntésekhez elegendő információt szolgáltató hatástanulmányok készüljenek. Ezek nélkül a képviselői döntések nem lehetnek megalapozottak; a nem megalapozott döntések pedig legfeljebb csak véletlenül lehetnek helyesek. A hatástanulmán yok hiánya, illetve a gondos és elmélyült munka nélkül készült hibás hatástanulmányok a törvényalkotási selejt igen jelentős okai és forrásai. A selejtes joganyagok Országgyűlés elé terjesztéséért, az előkészítés minőségéért a politikai felelősség tehát a mindenkori kormányé, jelen esetben a szocialista párti és szabaddemokrata minisztereké, s végső soron a kormány munkájáért felelős miniszterelnöké. Ennek a területnek a további részletes kritikája külön felszólalást igényelne. A jogselejtgyártás kivitelezé si, nagyüzemi helye az Országgyűlés. Eltekintve az egyes képviselőcsoportokban végzett munka szakmai minősítésétől, a többség nyilvánvaló
