Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 15 (293. szám) - Az Országgyűlés következő ülésének összehívása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
1138 felelősségének megállapításán túl engedjék meg, hogy rámutassak az Országgyűlés egy más szempontból értékelhető mulasz tására. Munkatudományi, munkaszervezési és minőségbiztosítási szempontból jelenleg az Országgyűlés az ország legkorszerűtlenebb üzeme. A napjainkban uralkodó politikusi szemlélet az országgyűlési tevékenységet főként liturgikus, politikai ceremóniaként fog ja fel, nem pedig olyan munkaként, amelyet optimalizálni lehet és kell, és amelynek nemcsak Házszabálya és napirendje van, hanem például munkaszervezése és munkaminősége is. Jellemző tény, hogy mind ez ideig az Országgyűlés hatékonyan nem foglalkozott a sa ját munkájának és ezen belül a törvényalkotási tevékenységnek a korszerű megszervezésével és kiszolgálásával. Szakértők szerint szükség lenne a törvényalkotásról, erről a különös üzemről egy kellő alaposságú, hasznosítható munkaszervezési elemzés. A legutó bbi időkig nem jutott eszébe senkinek a törvényalkotást munkafolyamatként, munkatudományi szempontból nézni, és e munkafolyamat optimalizálásával foglalkozni. A Ház által elfogadott törvények hatálybalépéséhez szükséges a köztársasági elnök aláírása; felel őssége a minőségért nyilvánvaló. A köztársasági elnök úr, ha reálisan látna a színvonal kérdésében, gyakrabban kérne például előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól, vagy többször élhetne az Országgyűléshez megfontolásra való visszaküldés lehetőségé vel. (17.50) Azt sem hallgathatjuk el, hogy nem teljesülnek napjainkban a hatályos, 1987. évi XI. számú törvény 44. §ának előírásai sem. Eszerint ugyanis: 1. A jogalkotó és jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabá lyok alkalmazásának hatását. 2. Fel kell tárniuk az érvényre juttatásukat gátló körülményeket. 3. A tapasztalatokat a jogalkotásban is hasznosítani kell. Ez az előírás lényegében utólagos minőségellenőrzésről intézkedik. Meg kell állapítani, hogy a jogalk otó és jogalkalmazó szervek a három követelmény egyikét sem teljesítik megfelelően. Ezzel kapcsolatban az Országgyűlés felelőssége az is, hogy nem teljesíti ilyen irányú ellenőrző feladatát. Mennyire súlyos a helyzet? Vannak, akik súlyosnak tartják a helyz etet, például Sárközi Tamás a Figyelőben így nyilatkozik: "a törvények technikailag kidolgozatlanok, sok a szerkezeti, illetve szövegezési kodifikációs hiba" - ez '96. április 4i nyilatkozat. Bonifert Mária úgy ítéli meg, hogy "szinte nincs olyan parlamen ti előterjesztés, törvénytervezet, amely ne hemzsegne a hibáktól, nem is beszélve a figyelmetlenség okozta joghézagokról" - HVG, '96. június 15. Vannak, akik enyhébben ítélik meg a helyzetet. Gál Zoltán országgyűlési elnök úr véleménye: "Voltak szakmailag nem kellőképpen kidolgozott törvényjavaslatok. Ez nem a törvényelőkészítés általános kritikáját jelenti." - Népszabadság, 1996. április 4. Az egy évvel ezelőtti elmarasztaló megállapítások - úgy érzem - ma is időszerűek. A véleményektől függetlenül tény m arad: az Országgyűlés sztahanovista módon és tempóban termeli a jogselejttől hemzsegő törvényeket, és még annak a tudatosításáig sem jutott el, hogy a jogselejt az életminőség egyik leghatékonyabb megrontója. Végül is arra a kérdésre, hogy mennyire súlyos a helyzet, csak egzakt, elfogulatlan elemzéssel lehet válaszolni. Fel kell mérni a hibákat és az azokból eredő károkat. Ez tipikus hatástanulmánykészítési feladat. Az a tény azonban, hogy eddig a törvényalkotási jogselejt felmérése és a jogselejtből eredő károk becslése nem történt meg, sőt még igényként fel sem bukkant, elég alap arra, hogy a helyzetet súlyosnak ítéljük. Tisztelt Ház! Az 1997. év első félévi munkánk végén talán kicsit furcsa, de talán nem volt haszontalan beszélni munkánk minőségéről. Ren dkívüli, országos jelentőségű és tovább nem halasztható kérdés, hogy milyen a Magyar Országgyűlés által alkotott törvények minősége, és kik felelősek a színvonalért vagy esetenként a színvonaltalanságért. Végül megismétlem a bevezetésben említett idézetekb ől Török Ádám gondolatait: "A kormányzati munkából és a parlamentből egymás után kerülnek ki az olyan produktumok, amelyek életveszélyes autók lennének, ha az ilyen minőségű munkát autógyárakban végezték volna el." Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a világ legte rmészetesebb dolga, ha egy ellenzéki képviselő felhívja a kormánytöbbség figyelmét arra, hogy az adófizető állampolgár nem kíván életveszélyes autókkal
