Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
1164 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A megbízható jövőről nyilatkozó Nagy Frigyes miniszter úr, úgy látszik, nem olvasta annak a kormánynak a programját, amelynek tagja, és amelyet 1994. július 8án adott ki a Hornkormá ny. Ennek 2. oldalán azt írják, hogy a Magyar Köztársaság kormánya társadalmi békére törekszik, a válságból való kilábalás érdekében társadalmigazdasági megállapodást kíván kötni a munkavállalók és munkaadók érdekképviseleteivel; mindehhez folyamatos párb eszédet folytat, és megegyezésre törekszik. (15.10) Ezzel a nyilatkozattal és kormányprogrammal szemben sem a miniszterelnök úr nem ment el a mezőgazdasági kistermelők által kezdeményezett tiltakozó akcióhoz, sem nem ment el ön, igen tisztelt miniszter úr, hanem ehelyett inkább Párizsba utazott. Nem ment el a pénzügyminiszter sem, ön pedig szombaton olyan hangnemben nyilatkozott a tévéhíradóban, hogy én már attól tartottam, hogy az érveit - amelyeket kívánságlistával igyekezett pótolni - esetleg ökölverésse l, asztalveréssel fogja majd érvényre juttatni. Úgy gondolom, hogy ilyen módon nem lehet szót érteni az agrárdemonstrálókkal, de nem lehet azzal a politikával sem, amelyet a kormányprogram 36. oldalán úgy jelöltek meg, hogy intézkedéseket hoznak a gabonafe lvásárlás és exportértékesítés előmozdítására. Ugyanakkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) volt gabonamizéria, volt kukoricamizéria... (Dr. Szabó Zoltán: Torgyánmizéria! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő letelt ét.) Befejezem, elnök úr. A mai napig nincs program! (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Boross Péter frakcióvezetőhelyettes úr, MDF. Megadom a szót. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy vélem, a parlament akkor tudja betölteni a maga hivatását, ha a fontos kérdésekkel valóban a fontosságuknak és jelentőségüknek megfelelően foglalkozik. Úgy hiszem, a miniszter úr által az előbb elmondottak ilyen fontos kérdéskört érintenek. Jó lett volna, ha korábban hangzik el mindez, és nem akkor, amikor az országot eluralja a bizonytalanság - nemcsak a mezőgazdaságot illetően. Sokféle zűrzavar van, nagyon nehéz a követelések között igaz ságot tenni. Úgy hiszem, a kormány egy olyan helyzetbe lavírozta magát, amelynek még mindenféle elektromos kisülései lehetnek. E pillanatban tehát bizonytalanság jellemzi az országot. Mégis rendkívül fontos, hogy a parlament a súlyos kérdésekkel súlyuknak megfelelően foglalkozzon. Szabad legyen utalnom arra, hogy például ilyen a földtulajdon kérdése. Talán meg lehet kockáztatni azt a kijelentést, hogy többékevésbé kialakult az a stabil álláspont és többségi vélemény, hogy nem aktuális a magyar termőföld kü lföldi kézbe adása. Azt hiszem, ez így nagyon helyes. Vitatható azonban az, ami az energiaszektor terén történik. Erre nagy nyomatékkal szeretném felhívni a kormány figyelmét. Mint ismeretes, már '93ban napirenden volt ez a kérdés. Az energiapolitikai kon cepcióban - amit a parlament elfogadott - 30 százalék értékesítési arány szerepelt, természetesen a menedzsmentjogok eladása nélkül. Mégis nagyon nagy gondok voltak vele. Ezek a gondok kapcsolódtak az erőművekre ráfűzött bányák, a bányászok munkaerő, fogl alkoztatási gondjaival, kapcsolódott a távhő, távfűtés tisztázatlan helyzetével, a költségszámítások bizonytalanságával, amit nem tartottunk megfelelőnek. Főleg, hogy a takarékossági csomag nem készült el - miután tudjuk, hogy körülbelül egymillió tonna me gtakarítás 2030 milliárd forint kiadáscsökkentést jelent az országnak , ezért ez különösen fontosnak tűnt. Természetesen a gondolatainkban az is szerepelt, hogy az esetleges privatizációból - amit józan megfontolás és alapos elemzés utá n lehet csak megtenni - jusson vissza az energiaágazatba, hogy a