Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - Dr. Ion Carciumaru, a román szenátus egészségügyi, környezetvédelmi és sportbizottsága elnökének és kíséretének köszöntése - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP):
3195 volt, hogy a rendőrségi törvény értelmében 1300 rendőr ment nyugdíjba ötvenötvenegyn éhány éves korban, mert a rendőrségi törvény ezt lehetővé tette. Azt gondolom, nem egy bölcs dolog, ha (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) éppen a szakmai képzettségük, szakmai hatékonyságuk tetőfokán álló rendőrök elmehessenek nyu gdíjba teljes nyugdíjjal. Úgy gondolom, ez az egyik oka a rendőri fluktuációnak. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Barkóczy Gellért képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP) : Elnök úr, köszönöm a szót . Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás időszakában, majd azt követően egyértelmű volt az állam azon törekvése, amely a büntetőbírói gyakorlatban az enyhébb büntetési tételek kiszabására irányult. Ez a szemlélet abból a téves feltételezésből indult k i, hogy ez az állam lojalitását fejezi ki az állampolgárokkal szemben. Megfeledkeztek azonban arról, ez a szemlélet azzal a veszéllyel is jár, hogy a bűnelkövetők enyhe ítélkezésekre számítanak, ezért a büntetéskiszabás preventív hatása jelentős mértékben csökkent. Ezzel összefüggésben a Független Kisgazdapárt is előterjesztett egy törvénymódosítást azzal a céllal, hogy e tendencia megakadályozása érdekében emelni kell az egyes bűncselekményekre kiszabott büntetési tételek alsó és felső mértékét. Sajnos az Országgyűlés nem vette napirendre ezt a javaslatot. Az enyhülő bírósági ítélkezési gyakorlatot egyébként statisztikai adatok is egyértelműen bizonyítják, a jogtudomány figyelmét is felkeltette ez a problémakör. Rendkívül figyelemre méltó az az enyhülő ítél kezési gyakorlat... - jogirodalmi megítélések hatására maga a törvényalkotás is beleesett abba a hibába, hogy lehetővé tette az enyhébb felelősségre vonás gyakorlatának kialakulását. Ennek következtében olyan törvénymódosításra került például sor, amely me gteremtette a felnőtt korú elkövetők próbára bocsátásának lehetőségét, vagy amely megszüntette az enyhítő rendelkezések alkalmazóhatóságának kivételes jellegét; végül azok a rendelkezések, amelyek lényegesen enyhítettek a különös és többszörösen visszaesők felelősségre vonásával kapcsolatos korábbi szigorú szabályokon. Mindezek hatására szükségszerűen következett be a tendencia, amely a büntetéskiszabás általános enyhülését jelzi. A hazai és a külföldi közvéleményben is jogos felháborodást váltott ki példáu l az, hogy a több száz milliós kárt okozó bűncselekménnyel vádolt személyt még előzetes letartóztatásba sem helyezték, vagy más esetben rablás bűncselekménye miatt egy év felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki a bíróság. Ugyancsak jogos a közvélemény felháborodása azon esetekben is, amikor az enyhe, társadalomra is alig veszélyes cselekmények elkövetőit aránytalanul súlyosan büntetik. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy az ítélkezési gyakorlat enyhülő tendenciája mellett jogilag indokolatlan túlkap ások is előfordulnak. Alapvető társadalmi igény tehát, hogy a különösen súlyos bűncselekmények elkövetőivel szemben a törvény teljes szigorával fel kell lépni, főként akkor, ha azok már visszaesők. A felelősségre vonást illetően a büntetéskiszabás szempont jából különösen súlyos bűncselekménynek kell tekinteni - a cselekmény jogi megítélésétől és a törvényben rögzített büntetési tételektől függetlenül - a brutálisan, az útonálló módon vagy a védekezésre képtelen gyermekek, idősek, betegek és hivatalos személ y sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekményeket is. Ide sorolhatók például: a nemi erkölcs elleni erőszakos cselekmény, a garázdaság, a rablás, a szándékos testi sértés. Külön kiemelendők a szervezetten elkövetett más jellegű bűncselekmények is. Ezzel ö sszefüggésben ki kell emelni az egyre szaporodó gépkocsilopásokat, betöréses lopásokat és az egyre szervezettebbé váló drogkereskedelmet. Néhány statisztikai adat az elmúlt évi büntetőügyekből. (12.20) A betöréses lopások 15,6 százalékkal - 95 046 bűncsele kmény , a zsebtolvajlások 28,7 százalékkal - 7757 bűncselekmény , a személygépkocsilopások 33,3 százalékkal - 16 168
