Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 3 (249. szám) - A védjegy és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
945 bilaterális megállapodás és az Európai Unió jogharmonizációjának triásza által meghatározott keretek között természetesen - hazánk európai integrációs törekvéseire tekintettel - kulc sfontosságú kérdés. (18.10) Mindezek alapjaként mindazonáltal előtérbe kell helyezni a belső nemzeti jogfejlődés hagyományait és sajátosságait is. Az indokolás ugyan említést tesz a kodifikáció e szempontjáról is, ám a nemzetközi érdekeink és kötelezettségvállalásaink diktálta feltételekhez képest némiképp háttérbe szorítva a honi belső, előbb már röviden ecsetelt, gazdasági és társadalmi folyamatok által szükségszerűvé tett reformigények hangsúlyozását. Márpedig a két indokrendszer között egyrészt okokoz ati az összefüggés, másrészt épp az Európai Unió másodlagos jogforrásai mentén történő harmonizációs metodika domborítja ki leginkább az EU jogalkotási filozófiáját: a mechanikus jogegyesítés helyett a nemzeti jogi tradíciókra és intézményi jellegzetessége kre is figyelemmel történő jogközelítés, a különböző tagállami jogi megoldások esetleges egységes, harmonikus eredménnyel járó közös nevezőre hozatala. A nemzeti sajátosságok által fémjelzett jogalkotási szempont a védjegyjog reformjakor sem kezelhető mell ékesként. A javaslat már címében is többet sejtet a védjegyjog továbbfejlesztésénél. Az árujelzők jogi oltalma ugyanis nem merülhet ki a védjegyek oltalmának biztosításában. A földrajzi árujelzők védelmének kiépítése régóta élő igény és jogalkotói adósság. A származási jelzések és eredetmegjelölések oltalmáról speciális jogszabály eddig nem rendelkezett. Az oltalom egyrészről a hazánkban is kihirdetett párizsi uniós egyezmény, valamint a madridi, illetve a lisszaboni megállapodások alapján, másrészről bizo nyos mértékig - a szubszidiaritás jellegével és többletfeltételekkel - versenytörvényünk bitorlástiltó szabályai alkalmazásával volt lehetséges. A földrajzi jelzések és az eredetmegjelölések definiálásának és oltalmi rendszerének kidolgozása egy olyan orsz ágban, amelynek tokaji, villányi, egri borai, kalocsai és szegedi paprikája messze földön ismert és keresett termék, ezért pozitív fejlemény, mindenképpen helyeslendő. Az esetleges későbbi jogalkalmazói bizonytalanság elhárítása céljából célszerűnek tartju k az elhatárolások és kategorizálások pontosabbá tételét. A részletszabályok mindazonáltal EUkonform módon, a vonatkozó jogharmonizációs igények és a hazai jogosulti szükségletek mentén kerültek a javaslatba. Kritikám ezért inkább csupán formai. Természet esen a törvény sikeres működéséhez feltétlen szükséges a szaktárcák profi végrehajtási utasítása; véleményem szerint gazdasági törvényeink seregét érinti még a most tárgyalt javaslat. Példaként talán meg lehetne említeni a hegyközségi törvényt és a készülő bortörvényt, hogy vajon ott hogyan fogják e megoldásba illeszteni azt az anomáliát, hogy a hegyközségi törvény is kizár olyan területeket, ahol ma azért, ha kis tételben is, de patinás borok kerülnek forgalomba. Vajon a védjegymegítélésnél ezt hogyan fogj a a bortörvény és maga a hegyközségi törvény is kezelni, hiszen jelen pillanatban ezek a területek és ezek a márkák szinte kizártnak tekintendők. A védjegyjogi szabályozási javaslat erénye mindenekelőtt a védjegyoltalom tárgyának, illetve az abszolút és a relatív kizáró okoknak egyértelműbb, világosabb és részletezőbb meghatározása. Hasonlóképp erénye a javaslatnak a védjegyoltalom tartalmát képező jogok és kötelezettségek eddigieknél lényegesen precízebb meghatározása, különösképp a jogkimerülésre és a bel enyugvásra vonatkozó szabály beépítése. Üdvözlendő újdonság ugyanakkor két speciális védjegyfajta: az együttes és a tanúsító védjegy javaslatba történő felvétele. A védjegybitorlásról rendelkező fejezet erénye, hogy a bitorlási esetköröket és jogkövetkezmé nyeiket részletesen és komplexen fejti ki. A 27. § utaló szabálya a jogellenesség feltétele mellett hívja fel a 12. § (2) bekezdésében a védjegyoltalom tartalmaként rögzített esetköröket. Utóbbiakat talán tipikus jogbitorlási esetkörökként a bitorlásról re ndelkező fejezetbe is be lehetett volna építeni.
