Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 25 (248. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A jelzálog-hitelintézetről és jelzáloglevélről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP):
777 ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Bánk Attila úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Szólásra készül Ivanics István úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót Bánk Attila úrnak. (10.00) DR. BÁNK ATTIL A (FKGP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy az elmúlt öthat év törvénykezési gyakorlatának beterjesztett törvényjavaslatai közül talán az egyik legfontosabb csomagját tár gyalja most a Ház. Miért mondom ezt? Az államtitkár úr, de a bizottság előadói is utaltak arra az igen fontos tényre, hogy a most megtárgyalás alatt lévő törvényjavaslat gyakorlatilag a gazdaság élénkítését, és ezen belül is a mezőgazdaság fejlődését céloz za meg. Mint elérni kívánt célt, ezt mindenképpen támogatja a Független Kisgazdapárt. Arról már nem is beszélve, hogy úgy véljük, úgy gondoljuk, hogy a magyar gazdáknak erre a törvényre évekkel ezelőtt lett volna szükségük. Tökéletesen egyetértü nk azzal is, amit államtitkár úr vázolt, mely szerint ez hosszú távon a föld tényleges értékére valószínűleg nagy hatást fog gyakorolni. Eddig a jó hír. Ugyanakkor jelentős fenntartásaink vannak a törvénnyel kapcsolatosan. Olyan keretjogszabálynak tartjuk ezt, amely a gondolkozásának a középpontjában az előbb említett német típusú lakásjelzálogjoggal mutat bizonyos hasonlóságokat. Fiskális jellegű ez, bár én ezt nem pejoratív értelemben használom. Az ilyen nagy jelentőségű törvényjavaslatoknál álláspontom szerint elsősorban azt kell megvizsgálnunk, hogy hogyan illik be, hogyan harmonizál a meglévő jogszabályokkal. Elméleti síkon szeretném elsősorban ezt a kérdést megközelíteni. Az állampolgárok egymás közötti viszonyát alapvetően a polgári törvénykönyv szab ályozza; az a legnagyobb és legszélesebb jogszabály, amely a napi életet átfogja, az állampolgárok egymás közötti és az egyéb jogi személyek egymás közötti viszonyát is szabályozza. Hogyan illeszkedik be - ezt kellene, azt hiszem, elsődlegesen megvizsgálnu nk - a most tárgyalt jogszabály a nagy általános elvekbe? Több kisebb problémám van ezzel kapcsolatosan. Egyrészt az elévülési időnek öt évről tíz évre történő módosítását nem igazán értem, a törvény indokolása sem tér ki erre, de úgy érzem, ez talán egy k isebb jelentőségű probléma. A tárgyalt jogszabály 17. §a az államtitkár úr által is említett - és nagyon helyesen említett - vagyonellenőri intézményről beszél, és azt mondja ebben a körben, hogy egy megbízásos jogviszonyról van itt szó, tehát "A vagyonel lenőrt megbízója vagyonellenőri tevékenység körében nem utasíthatja." Ez a kitétel alapvetően téves, és ellentétes a polgári törvénykönyv idevonatkozó jogszabályaival, hiszen utalok itt a Ptk. 474. §ára, amely kifejezetten arról szól, hogy nem a vagyonell enőrt, de hát a megbízó a megbízottját igenis utasíthatja, tehát ebben a jogkörben jár el. Ezek egyébként a kisebb jelentőségű problémáink a jogszabállyal kapcsolatosan. A Ptk. legutóbbi módosításai során a zálogjoggal kapcsolatosan ingó és ingatlan vonatk ozásában fogalmazta meg a polgári törvénykönyv a zálogjog tárgyát. Már a bizottsági ülésen is felmerült az, igen szellemesen egyébként, hogy mi az oka annak, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat a jelzálogjog keretében leszűkíti ezt az ingatlan vonatkozásá ra. És akkor azt a frappáns választ hallottuk a bizottság elnökétől, amikor az ellenzéki képviselőtársam megemlítette azt a példát, hogy egy több millió dollár értékű Boeing repülőgép miért kevésbé számít biztos háttérnek, mint egy, mondjuk, 5 aranykoronás 10 hektáros szikes terület, a bizottság elnöke úgy válaszolt: mert a Boeing leeshet. Igen ám, de az egyébként kétségtelenül szellemes válasz jogilag nem helyes! Tudniillik az
