Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
658 Hol tartunk most? A minőségi hústermelésünk megszűnőben van. A tradicionális vevőkör más országokban keresi a hízómarhát, illetve a marhahúst. Korábban, mint tudjuk, az export unk 20 százaléka a marhahúsból jött, az olasz, arab vevők, sorolhatnánk azokat a hagyományos piacainkat, ahol keresett volt a hízómarha. A szarvasmarhalétszám ilyen drasztikus csökkenése csak növelte a vidéken élő munkanélküliek számát, több százezer nőtt évente. (Sic!) A mezőgazdasági területünk közel 20 százaléka nem hasznosul. Itt el kell mondani, hogy 1,2 millió hektár gyepterület van, ennek nagy része értéktelen, elvadult gyom, holdbéli tájak, elvadult cserjék, és az sem mindegy, ha a falusi turizmus vagy mondjuk, idegenforgalom szempontjából nézzük, hogy ez milyen országképet közvetít a külföldiek felé. Hasonlítsuk, mondjuk, össze hazánkat Ausztriával, Németországgal vagy Hollandiával! A fentiek közvetett következményeként a megtermelt abraktakarmányo k nagy része csak úgy értékesül, ha drága növényi- és állatifehérjetakarmányt importálunk, ami jellemző a magyar gazdaságra, mivel a baromfi- és a sertéságazat csak így exportképes. Több millió dollár gyakorlatilag elmegy fehérjeimportra, és közben itt a több mint egymillió hektár, értékes fű lehetne rajta, ami pedig hasznosulatlanul elvész. A marhahízlalás ugyanis nem igényelné a drága fehérjét, szója, hallisztet, satöbbit, hanem itt lévő fehérjével lehetne hasznos állati terméket előállítani. Sajnos jel enleg ez nem megy. Mit lehet tenni? És ezzel szeretném befejezni. Többen valljuk meggyőződéssel még ma is, hogy a magyar mezőgazdaság adottságai, lehetőségei nem nélkülözhetik a húsmarhatartást. Szerintem ez kormányprogramot megérne, mint ahogy többszöri p róbálkozás volt is, de mindig elvetélt. Néhány javaslat: Meg kell hirdetni ismét a programot. A vállalkozókat mérjék fel, idézem: mérjék fel az arra illetékes hivatalok; vagyoni helyzete, szakismerete, mezőgazdasági adottsága, lehetősége, satöbbi alapján m inősítsék a jelentkezőket. Ezt úgy kellene végrehajtani, mint Hollandia, amikor a tengertől elvett, elhódított területeket az arra alkalmas farmerekkel betelepítette. A kemény, szigorú szelekciót siker koronázta ott, bízunk, hogy itt is koronázná. Nem szük séges a drága, törzskönyvezett fajták beállítása, importja - ez a magyar betegség, hogy mindig a legdrágábbat hozzuk be , bármilyen úgynevezett kettős hasznú vagy húsmarhafajta megfelelne. A lényeg, hogy az állategészségügyi feltételek teljesítése biztos ított legyen. Az indulóállomány értékének nagy részét hitelezze az állam kedvezményes kamattal, melynek 40 százaléka - feltételekhez kötve - legyen vissza nem térítendő támogatás. Mai árakon számolva évi 15 ezer tenyészüsző beállítása, ebből körülbelül 3 e zer származása igazolt, 68 hónapos, amelyek 2426 hónapos korra leellenek ezek az állatok, és a beszerzési értéke ez mindösszesen lenne körülbelül 1,5 milliárd forint. (Sic!) Megérné ez egy kormányprogram keretében, mert ennek a sokszorosa jönne be már a következő évben az értékesítéskor. Legyen támogatott az állományfejlesztés is. Itt el kell mondani, hogy a '97re meghirdetett agrártámogatásnál csak a harminc tehén után lehetett volna felvenni állománybővítésre. Tegnap hallottuk a szintén napirend utáni kisgazda felszólalás után államtitkár úr válaszában, hogy a kormány felülbírálja korábbi rossz döntését, és ezért állítólag már tízre mérsékelné ezt a harminc darabos limitet. Mi még a tízet is soknak tartjuk, nagyon sok helyen kettőháromöt tehénnel dolg oznak, ennyit tartanak az állattartók, tehát véleményem szerint itt nem kellene limitet megszabni darabszámra. Határozatlan ideig meg kellene tiltani a marhahúsbehozatalt. Ennek nemcsak állategészségügyi okai, humánegészségügyi okai is vannak, hisz tudj a mindenki a betegséget, amit most a marhahús közvetít. De gyakorlatilag a magyar termelők érdekében drasztikusan meg kellene tiltani a marhahúsbehozatalt. A húsmarhatartást oktatók szerezzenek széles körű gyakorlati tapasztalatokat, mielőtt tanítják azt. Az anyatehéntartókat az állami felügyelet évente legalább két alkalommal ellenőrizze. Legyenek védett és garantált felvásárlási árak, melyek szakszerű munkavégzés mellett legalább 1520 százalékos hasznot garantálnak. Jelenleg még azt a nagyon csekély szá mú húsmarhatartót még a
