Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
659 közbiztonság vészes romlása is sújtja. Értem azt, hogy sok helyütt ellopják a borjakat; ott kint hagyják, ezek általában istálló nélkül vagy csak kimondottan egyszerű szállásokon tartják az állatokat, és ma a banditizmus olyan méret eket ölt, hogy kocsival megérkeznek, és egyszerűen sokszor ellopják az állatállományt. Befejezésül - türelmükkel ne éljek tovább vissza , a sokat emlegetett európai uniós csatlakozás esetén agrárgazdaságunk legjobb hasznosításával lehetünk csak méltó part nerei a Közösségnek. Ami azonban a legfontosabb: mezőgazdasági adottságaink, szakmai ismereteink és a piaci lehetőségeink összehangolt egysége teremtheti meg a boldogabb jövőnket. Véleményem szerint ehhez egyik legfontosabb feltétel lenne a szarvasmarhate nyésztés, azon belül a húsmarhatartás fejlesztése. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Takács Péter képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum, "Másfél millió ember miniszterelnöke" címmel. M egadom a szót. DR. TAKÁCS PÉTER (MDF) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Rádióhallgatók! A magyar népképviseleti parlamentnek 1848 óta volt már néhány mélypontja, de mindössze háromnégy esetet tudnának a történészek említeni, amelyek során országvezetők és képviselők mélyebbre szálltak, mint az 1997. évi február 10én zajló napirend előtti polémiában. Voltaire regényhőse - Kölcsey szavait idézve - ismét "Verőce elé állt", s elmondta: ebben a vilá gban minden a legtökéletesebb, s ha van baj, csupán annyi, hogy az ő regnálása előtti időben egy általa nem szeretett kormány volt hatalmon, és még ennél is nagyobb baj, hogy ellenzéke van a kormánynak, és a sajtó nem azt harsogja szüntelen, amit ő jónak v élelmez. Mert egyébként itt minden a legjobb lenne, csak ez a szószátyár ellenzék bele ne rondítana az általa 1994ben ígért könnyű álmokba. De hát ilyen az ellenzék... Akadékoskodó, miniszterelnöki álmokat romboló, és néhány, országért felelősséget érző ú jságíró, szerkesztő a kormányon kívül időnként mást is a mikrofon és a kamera elé enged. Nem volt ez fényes napja az ellenzéknek sem. De mit is várhatna az ország egy 28 százalékos, tagolt, egymást legyőzni akaró ellenzéktől, ha az ország második legfőbb m éltósága 1994 óta nem képes többre, mint időről időre a pangloszi retorika ismételgetésére? (21.40) Pedig lenne mit megvitatni ebben a parlamentben. Időnként talán szólni lehetne arról a kényszerpályáról, amit az Elbától Keletre fekvő országokra rákénysze rít az a félszázad, ami megtörte a Kelet- és KözépEurópa társadalmainak szerves építkezését. Márpedig az oroszszovjet gyarmatosításhoz talán több köze volt Horn Gyulának, mint Antall Józsefnek és Boross Péternek. De majd erről ítél a történelem. Időnként talán jó lenne arról is szót ejteni, hogy immár a korrupcióval az ázsiai és mohamedán világban előkelő helyet elfoglaló Magyarország - közös ellenzéki és kormányakarattal - miként vetkőzhetné le Tocsikügyeit, Budapest Bank, Polgári Bank és energiaszektor privatizálása körüli ügyeit. Talán fontosabb lett volna egy miniszterelnöki felszólalásban azt megmagyarázni, hogy miért csökkentheti a privatizáló francia cég odahaza az energiaárakat, és miért emeli Magyarországon a fogyasztói árakat. A Boldvaiügynél i s izgalmasabb téma. Ajánlom miniszterelnökünknek a legközelebbi napirend előtti felszólalása tárgyául. Talán érdemes lenne azt is megvitatni, hogy Magyarországon a 45 millió vidéki lakos számára szociális hálót jelentő mezőgazdasági kistermelők tömegét me nnyiben kell adó- és társadalombiztosítási kényszerrel elriasztani fárasztó tevékenységétől. Sárdobálásnál, becsületes
