Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
634 kezdődött, és amelynek budapesti alkotásairól Hegyi Gyula képviselőtársam mondott szép szavakat az elmúlt parlamenti tárgyalási napon. Kissé csapongva a témák között, bár szorosan az előzőekhez kapcsolhatóan, a helyi védelem problémakörével szeretnék foglalkozni. Már utaltam arra, ha burkolt formában is, hogy a ma épülő épülete k a jövő műemlékévé válhatnak, ezért a műemlékvédelem részéről is indokolt ezen épületek fokozottabb elismerése és számontartása. Tudom azt, hogy a műemlékvédelem személyi és tárgyi feltételei önmagukban kevesek erre a feladatra, amelynek elvégzése össztár sadalmi érdek lenne, de e tekintetben a műemlékvédelemnek feltétlenül kezdeményező módon kell fellépnie. A helyi védettség kérdése az elmúlt időszakban többször fölmerült, és több önkormányzat helyi védelem alá is helyezett egyegy sikeresebb épületet vagy épületegyüttest. Véleményem szerint azonban e helyi védelmi előírások nem voltak elég hatékonyak, amit a közelmúlt "eredményei" - idézőjelben mondtam , az átalakításokkal tönkretett, jó színvonalú épületek kézzelfoghatóan bizonyítanak. Az a megfogalmazás például, hogy egy adott épület átalakítási szándéka esetén egyeztetni kell az épület eredeti alkotójával - rendszerint ez volt a helyi védettség alapvető kritériuma , véleményem szerint a nesze semmi, fogd meg jól klasszikus esetével egyenértékű, hiszen ezt az etikai szabályt az építőművészeti alkotásokról szóló szerzői törvények úgyis szabályozzák. Más kérdés az, hogy sajnos nem mindenki és mindig tartja be ezeket. Remélem, hogy az építészeti és mérnökkamarák megalakulásával lesz szószólója e kérdésnek, és az építészek és mérnökök érvényesíteni kívánják s tudják is majd elemi alkotói jogaikat. Ugyanakkor a helyi védelemről szóló határozott és erős rendelkezések minden önkormányzat legelemibb jogai és kötelességei sorába tartoznak, hiszen értékes, művészet ileg jó színvonalú épületeik megőrzése az őáltaluk képviselt település legalapvetőbb érdeke. Végezetül a hatósági kérdésről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Ez a kérdés már elhangzott itt, talán egykét órával ezelőtt, az épített környezet védelméről és alakításáról szóló törvény kapcsán, de nagyon szorosan ehhez a témakörhöz tartozik. Még egyszer el szeretném mondani, hogy a műemlékek is épületek, tehát valami rokonítás a két törvény között azért mégis csak kell hogy legyen. Mint tudjuk, jelenleg a m űemlékekre vonatkozó első és másodfokú hatósági feladatokat az Országos Műemlékvédelmi Hivatal látja el. (19.30) Ez a megoldás egy jogtechnikai nonszensz, tehát az, hogy első és másodfokon ugyanaz a hivatal rendelkezzen, még akkor is, ha ő ezt rendkívül ti sztességesen, két különválasztott szervezete között megosztva próbálja elvégezni. A műemléki hivatal álláspontját - az 1990es időpontot szemlélve - mint építész teljes mértékben meg tudom érteni. E kettős szerepvállalás kimondott és ki nem mondott hátteré ben az a tény állott, hogy minden település elsőfokú építési hatósági jogkört kapott. A hivatal akkori vezetőinek véleménye szerint - hangsúlyozom: szerintem megalapozottan - az elsőfokú ügyintézés tragikus szétaprózódása nem tette lehetővé a műemléki érde kek magas színvonalú szakmai megjelenítését és képviseletét. Most, az új törvény megszületésénél bábáskodva lehetőségünk van arra, hogy olyan koherens építéshatósági rendszert alakítsunk ki, amely a legteljesebb mértékben figyelembe veszi a műemléki érdeke k megjelenítését is, ugyanakkor jogtechnikailag egyértelmű és elfogadható megoldást nyújt. Módunk van arra, sőt kötelességünk, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben olyan építéshatósági rendszert alakítsunk ki, melyben a jel enlegi 1500ról körülbelül 150re csökkentett elsőfokú építéshatósági hivatalban, esetleg építészeti hivatalban jó szakmai színvonalú szakértői csoportok jöhessenek létre, és az azokban helyet foglaló szakemberek a szakma olyan széles köreiből érkezzenek, hogy a felvetődő problémák, bármilyen szakmai probléma jó színvonalú megoldását legyenek képesek elérni. Úgy gondolom, ebben az esetben e csapatokban a
