Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSIHA ANDRÁS (MSZP):
620 ta nulnunk az új fogalmakat helyettük. Ezek mögött az új fogalmak mögött természetesen új tartalmak is vannak. A településrendezési feladatok megvalósítását biztosító szabályokat is rögzíti a törvényjavaslat, valamint ennek az intézményrendszerét. Átfogó rend szerben gondolkodik: településrendezés, építési folyamat, épített környezet fenntartása és védelme. Azt hiszem, ez egy nagyon lényeges tartalma és gondolata a törvényjavaslatnak. Nagyon jól fogalmaz a törvényjavaslat - bár a határidőket tekintve kissé enge dékeny - a helyi építési szabályzat kidolgozására és megkövetelésére vonatkozóan. Úgy érzem, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén helyzetbe hozza az építésügyet, és ráirányítja a figyelmet ennek a társadalmigazdasági, sőt kulturális jelentőségére. Ism étlem, hogy új szemléletet hoz a környezet és az építés összekapcsolásával, mint ahogy ez elhangzott az expozéban és más képviselőtársaim felszólalásában. Említettem, hogy a hazai építésügy és az építésigazgatás meggyengült. Erre több jel van. Ez azonban n emcsak a rendszerváltásból fakadt, sőt korábban kezdődött: a nyolcvanas évek második felében ez tapasztalható volt, és egyfajta szereptévesztés is bekövetkezett. Volt időszak, amikor az építésigazgatás vitathatatlan volt, nem lehetett vitatni a határozatai t, viszont a nyolcvanas évek második felétől talán beindult valamiféle engedékenység, ami a települések javát természetesen nem szolgálta. Az építésigazgatás és az építésügy megújulására való törekvés nem valószínű, hogy kellő támogatást kapott, hiszen azo k, akik gazdasági helyzetükkel élni tudtak az építtetők közül, nem akarták alávetni magukat a különféle szabályoknak, előírásoknak, mások viszont kifogásolták az összetettnek, bonyolultnak tűnő engedélyezési eljárást. Az első fokon olyan ellentmondások is tapasztalhatók voltak, hogy a különféle terhek alatt az elsőfokú építésigazgatási hivatali apparátus mintegy megroppant, és inkább konfliktust elkerülő gyakorlatot kívánt folytatni. A következetes, a hivatástudatot és a szakmai értékeket maguk előtt tartó ügyintézés esetében pedig az előbbiek miatt kerültek lehetetlen helyzetbe, hogy ám mit keménykedtek, hiszen mások engedékenyebbek. Hozzájárult ehhez az állapothoz az is, hogy az építéshatósági munka jelenleg, ha szabad így fogalmazni - lehet, hogy sarkos, de azt hiszem, igaz , szakmai felügyelet nélkül működik. Ha e tekintetben sem lesz változás, akkor az építésügy nem fog talpra állni egyhamar. Tehát szükséges az egységesítés, az ellenőrzés és a számonkérés, és a bizalomra épített igazgatás nem működhet. Rendkívül tagoltnak tűnik az építésigazgatás szervezeti rendszere jelenleg, hiszen 16001800 elsőfokú hatóság van, és az első fokot ellátják olyan hivatalok, ahol a feltételek nincsenek meg vagy legfeljebb hiányosan vannak meg, és egy kis hivatal is szinte ugyanarra alkalmas, mint egy nagy vagy közepes városnak a hivatala. Ugyanakkor nagy problémát látok a képesítési és továbbképzési rendszerben. A továbbképzéssel kapcsolatban - de azt hiszem, a képesítéssel is - körülbelül húszhuszonöt éve kínlódik a szak ma. Többszöri kezdeményezésre még az akkori ÉVM sem tudta vagy akarta megszervezni. Azt hiszem, most ez az új törvény jó apropó arra, hogy ebben a tekintetben is, tehát képesítési és továbbképzési vonalon is, valami történjen. A törvényjavaslat egyértelműs íti az építési folyamat szabályozását, a folyamatban részt vevőkkel szembeni követelményeket. Ezek közül most egyetkettőt szeretnék kiemelni. A tervezői képesítéssel kapcsolatban az elmúlt tíztizenöt évben is mindig viták voltak, hogy ki, mit, hogyan és miként tervezhet. Azt hiszem, ebben a törvényben - mint ahogy történik is a megfogalmazása - egyértelműen rögzíteni kell a képesítési előírásokat, és még egy: ezeket szigorúan számon kell kérni. Azt hiszem, talán Baráth Etele képviselőtársam mondotta volt az építőmérnöki kamara szerepét, ami itt, ebben a tekintetben valójában nagy segítséget jelenthet. (18.10)
