Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ):
4842 egy kockázatközösségbe - az összegről nem kívánok most beszélni - abban a reményben, hogy a szolgáltatást soha az életben nem veszi igénybe. Én személy szerint így vagyok vele: boldogan fizetek akármennyit, csak ne legyek beteg, ne kelljen igénybe vennem ezt a szolgáltatást, és soha nem jutna eszembe azért reklamálni, hogy negyven éven keresztül fizettem ezt a járulékot, és még nem sikerült igénybe vennem. Hála a jó istennek, hog y nem sikerült igénybe vennem, és a dupláját vagy tízszeresét fizetném akkor, ha valaki - aki persze ki tudja, vane - meg tudná ígérni nekem, hogy soha nem is kell igénybe vennem. Ha ezt a kockázatközösségi gondolatot egy kicsit tovább visszük, akkor ford ítsuk le megint a működőképességre. Fizetie Magyarországon most mindenki maga után azt a reménybeli járulékot, hogy soha ne kelljen igénybe venni a szolgáltatást? Nem fizeti. Az állampolgárok nagy többsége, illetve egy igen nagy számú lakossághányad, ille tve több lakossághányad után az állam fizeti jelenleg - hangsúlyozom: a mostani rendszerben, katonák után, tanulók után, kisgyerekek után. Tehát van néhány kategória, aki után az állam fizeti. De nem fizeti mindenki után. Az Alkotmánybíróság tegnapi döntés e további rést ütött. Nem mintha kifogásolnám, mert tiszteletben tartom, csak fogalmi zavarokat látok. Ha elfogadnánk azt a gondolatot, amit most mondtam, hogy mindenki után fizet valaki vagy ő maga, és ezáltal vesz részt abban a rendszerben, amelynek szol gáltatását igazán nem akarja igénybe venni, akkor ebből nem maradhat ki senki. Most például ismerőseim között léteznek olyan nagykorú gyerekek - azért hangsúlyozom a "nagykorú" szót, hiszen az Alkotmánybíróság döntése magához a személyi igazolványhoz kapcs olódik, ami mutatja, hogy kis fogalmi zavar van , tehát nagykorú, mondjuk egy családban van két gyerek, nem tanul, nem dolgozik, a szülők tartják el. Ez idáig rendben is van, a családomért felelős vagyok, eltartom. De ha már nem fizetem utána az 1800 fori ntot - bocsánatot kérek, nem akartam összeget mondani , azt az összeget, amivel részt veszek ebben a kockázatközösségben, akkor innen kezdve természetesen mi fizetjük utánuk. Mindazon személyek után tehát, akik most valamilyen okból nem vesznek részt, nem fizetnek járulékot ebben a rendszerben, a többiek fizetik meg. Ezt lehet igazságosnak tartani természetesen, mint ahogy kisgyerekek, tanulók, katonák, gyeses, gyedes anyák, beteg emberek után magam is vállalnám ezt a kockázatközösséget. De mindezen kategó riába nem tartozó egészséges felnőtt emberek után miért mások fizessék a járulékot? Tehát bizonyos lyukak itt támadtak, és azon leszünk, hogy ezt a kockázatközösséget körülbelül úgy, ahogy én most gondolom, meg lehessen valósítani. Ennek eszköze ismét az, hogy nyilvántartási rendszernek kell működni, hiszen ha a mai nappal megkérdezném a társadalombiztosítást, hogy hány olyan ember van, aki önöknél nem vesz részt ebben a rendszerben, arra nem tud precízen válaszolni. A fordítottját meg tudja válaszolni, azt , hogy hányan vannak a rendszerben, azt igen; de hogy hányan maradnak ki belőle, azt nem. A teljes kockázatközösség megítéléséhez pedig vagy annak ellenőrzéséhez mindkét kérdésre pontos választ kellene tudni adni. Természetesen az informatika rendelkezik a zokkal az eszközökkel, hogy még így is megállapíthassam. A hatvanas években előfordult az, hogy a magyar katonaság létszámát - nem kémkedéssel - megállapították Svájcban egy kutatóintézetben. Nagyon egyszerűen, a statisztikai hivatal adataiból kihámozhatóa n, mert hiszen le kell vonni a tanulókat, le kell vonni a nyugdíjasokat, tehát mindenféle olyan népréteget, ami szerepel egy statisztikában - ezt persze okosan és jól kell csinálni , és a végén maradtak a katonák. Ezres eltéréssel meg lehetett állapítani, természetesen most is megállapítható lenne. Ezért igaz valószínűleg az a tétel, amit a korábbi beszédemben nagyon hangsúlyoztam - és nem kapott hangsúlyt az eddigi vita során , hogy önmagában bármilyen új reform esetén, ha a személyes nyilvántartás jól m űködik, precízen működik, az önmagában a járulékalap körülbelül 2530 százalékos szélesedését magától való szélesedését - fogja okozni. Ezt már hosszabb lenne természetesen kicsit is bizonyítani, ez az én feltételezésem, hangsúlyozom. De ha csak nullától k ülönböző, akármekkora pozitív számról van szó, már nyertünk a dologgal. (13.50)
