Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
4832 viszont átfogják a társadalombiztosítás valamennyi üzletágát, ágazatát, pénzügyi elszámolási rendjét, illetve az eljárási szabályokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Összesítve, csupán azt mondatjuk, hogy a Európai Unió minden egyes államában létezik a társadalombiztosítás három klasszikus ága: a betegségi, az öregségi és a család i biztosítás központi rendszere. És most tessék figyelni! Ezen belül 88,8 százalék a felosztókirovó elven, csupán 7,9 százalék a tőkefedezeti elven, és 3,3 százalék a kiegészítő biztosításokon keresztül kifizetett szolgáltatások aránya. A jelenlegi, nagy on differenciált állapot a munkaerő és a tőke szabad vándorlása közepette azonban sokáig nem tartható. Ezért az Európai Unió tagállamai társadalombiztosítási koordinációs törekvéseit jelenleg nem csupán két- és többoldalú államközi szerződések, hanem az el múlt évtizedekben hozott szociális alapjogok elfogadása is elősegíti. Az 1989ben elfogadott Szociális Charta 12 alapelvet tartalmaz, illetve 49 intézkedési javaslatot tesz a munkavállalók szociális jogainak érvényesítése érdekében. Tisztelt Képviselőtársa im! Az Európai Unió létrejöttével megteremtődtek a szabad munkavállalás jogi lehetőségei a tagállamokban. Ennek hatása a társadalombiztosítási törvényhozásban is érvényesül. Ez az érvényes EUjog szerint azt jelenti, hogy az állampolgárok szabad munkaválla lására tekintettel: 1. a fogadóállam olyan szolgáltatást köteles garantálni egy másik tagállamból érkezett biztosított részére, mint amit a fogadó állam állampolgára vagy hasonló státusú munkavállalója kap. 2. A különböző tagállamokban szerzett szolgálati időket össze kell adni. 3. A szolgáltatást olyan személyek részére is meg kell adni, akik másik államban biztosítottak, mint ahol laknak. Végül: a nyugdíjak tekintetében a mindenkori lakhely szerinti tagállam az illetékes, de figyelembe kell venni a legnag yobb kedvezmény elvét, vagyis mindig a biztosított részére legkedvezőbb szolgáltatást kell nyújtani. Ha tehát azt mondjuk, hogy az európai uniós felvételünket nem érinti a társadalombiztosítási reform, akkor azt is ki kell mondanunk, hogy az egységesülő Eu rópában - ellentétben az északamerikai és délamerikai modellel - minden bizonnyal a központi társadalombiztosítás felosztókirovó elvén működő rendszer lesz a meghatározó modell. Ennek következtében könnyebb helyzetben lesznek azok az országok, amelyekbe n jelenleg is ilyen rendszer működik, mint azok, amelyek kénytelenek lesznek a széttagolt, számos magánbiztosító által képviselt biztosítottak követeléseit elfogadni. Hiszen gondoljuk meg, hogy bármifajta egységesítés csak felfelé nivellálással történhet, a szerzett jogokat nem lehet csökkenteni, ezért a legmagasabb szintű szolgáltatást nyújtó rendszer bevezetése óriási tőkeráfordítást igényel azoktól az országoktól, ahol ezen szolgáltatások értéke gazdasági helyzetük következtében jelenleg alacsonyabb. Ily en áldozatra magánszerződések alapján létrejött magánbiztosítókat természetesen még az állam sem kötelezhet. Ezért kénytelen lesz megváltani ezeket a szolgáltatásokat a majdani költségvetés. És gondoljunk bele abba is, tisztelt képviselőtársaim, hogy ötvenhetven év múlva, mire ez az egységesítés várható, már minden magyar biztosított befektetéseinek 25, esetleg 30 százaléka ezen magánbiztosítók tulajdonát képezi. (13.00) Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Gondoltak önök arra, hogy az üzleti biztosítók mai pillanatnyi érdeke miatt milyen mérhetetlenül nagy terheket kívánnak róni gyermekeikre, unokáikra? Kérem, gondolkozzanak el ezen mielőtt döntésünket meghozzák! Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) :
