Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
4803 abszorbeáló képesség e rossz, akkor külföldön fektessen be, ha pedig külföldön fektet be, nincs gazdaságösztönző hatása. Ez az egyik aggálykör, amivel szembe kell nézni. A másik aggálykör, amivel szembe kell néznünk, a rendszer átállásából fakadó kérdések. Teljesen nyilvánvaló , hogy amíg a kifizetések szinte teljesen a felosztókirovó rendszer alapján vannak, és a tőkefedezeti forrásból még nem indulnak kifizetések, addig bizony - nemcsak ebben a törvényben, hanem általánosan vállalt állami garanciák miatt - a felosztókirovó r endszer kiadásait biztosítani kell. Ilyen értelemben hiába térünk át az új rendszerre, az egész rendszernek részben a gazdasági helyzetből, részben a nagy demográfiai egyensúlytalanságokból következő többletterhei megmaradnak, és vállalni kell akkor is, ha az új rendszer elindul. Igaz ugyan, hogy az új rendszer egy harmincéves távlatban egy ideálisabb rendszer, de kínos dolog az addig vezető út. A harmadik aggálycsoport arra vonatkozik, hogy elég biztonságos technikát ade ez a dolog, és nem túl drágae ez a technika; biztonságose eléggé, és nem túl drágae? Mind a három aggálycsoporthoz szeretném mondani az én nézeteimet, és ebből ki fog derülni, hogy én már egészen más ponton fogom bírálni az előterjesztést, mint az eddigiek. Hiszen az eddigiekben az is k iderült, hogy számomra az a törekvés, ami már a '80as évek második fele óta, az államháztartási reform felmerülése óta él - hogy a nyugdíjak egyoldalú függését a munkabérektől feloldjuk, és tőkejövedelemtől is függővé váljon , az egy természetes axiomati kus érték. Ezért amikor a nyugdíjrendszerek válságának megoldását keressük, akkor a nyugati konzervatívokkal értek egyet, hogy így kell megoldani, ezt az elemet erősítjük benne; tehát nincs értékválasztási problémám. A problémám technikai. Első kör: eléggé tőkevonzóe a magyar gazdaság, illetve tudjae segíteni a magyar gazdaságot ez a kényszermegtakarítás? Pusztai Erzsébet idézett német belső vitákat arra vonatkozóan, ott is felmerült, hogy milyen ütemben bővítsék vagy ne bővítsék a tőkefedezeti részét az egész nyugdíjrendszernek. Az ő idézete azt mondja, ha teljes egészében átállna a rendszer arra, hogy tőkefedezeti legyen, akkor egy harmincéves távlatban a GDP háromszorosa lenne az erősen ösztönzött avagy kényszermegtakarítások teljes tömege. Egyáltalán nem biztos, hogy ez értelmesen, pozitív reálkamattal befektethető német viszonyok között. Én ugyan abban a hitben élek, hogy Magyarország mindenféle utolérési hatások és rekonstrukciós hatások miatt még hosszú ideig jóval nagyobb relatív tőkeabszorbeáló ké pességű, mint a német; de nyugodtan lehet, hogy optimista vagyok a magyar kultúrát illetően, és a magyar kultúra primitívebb annál, mint ahogy hisszük, és nem tud olyan gyorsan, értelmesen szerveződni az új kihívásokra. Ez a veszély fennáll, ezzel szembe k ell néznünk. Nem hiszem - ez a veszély fennáll. Nyilvánvalóan ez a veszély benne van a törvénytervezet óvatosságában, és éppen ezért sokkal kisebb arányban vezeti be, tehát az önkéntessel együtt sem fogja egyharmadát túltenni az összmegtakarítási nyugdíjc élú befizetési rendszernek a tőkefedezeti elem; ilyen értelemben jóval kisebb tőkepiaci többletkeresletet fog jelenteni. Mivel egyúttal más megtakarításokat... - bár, mondom, a növekedés valószínűleg kisebb lesz emiatt - úgy becsülik, hogy a rendszer telje sen beáll 3035 év múlva, a GDP összegének megfelelő tőkét fog mozgatni ez a rendszer; ugye, államtitkár úr? Valahogy így emlékszem a becslésekre. Tehát ha egyharmaddal kisebb arányú, mint az adott német rendszerben van, ennyi tőkepiaci mozgó pénz direkt k ell. Tehát szinte elképzelhetetlen, hogy ennyit ne tudjon feldolgozni. Ha mégsem, és ezért mégis külföldre mozdul egy része, annál jobb jelzés nincs a kormány mindenkori gazdaságpolitikájára, és annál jobb biztosítéka annak, hogy a kormány olcsó populizmus ok felé ne menjen el, mert akkor ugyanazok az emberek, akik kisbefektetők is egyben, már meg fogják érteni, hogy az egyéves, jól ható dolog, ami lerontja a tőkebefektetek értelmességét, az nekik is árt. Ennél jobbat el sem lehet képzelni. Hogy a közvélemén y érdekelt legyen a nemzetgazdaság egészében, és ne csupán a szakszervezet és a munkáltató közti harcban, háborúban, az igenis elemi érdeke szociális piacgazdaságba menő országnak, és éppen ezt tudja ez a rendszer biztosítani. (10.30)
