Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
4804 Természetesen éppen a zért, mert ilyen kisarányú ez a lépés, mert ennyire kicsi lesz kifejlett formájában ez a tőkefedezeti rész, csak kevéssé fogja tudni azt biztosítani. Tehát sem a nemzeti egységet, sem a racionális kormánypolitika fölötti társadalmi kontrollt nem fogja tudn i egy ennyire óvatos reform még 30 év múlva sem biztosítani, mintha egy ennél radikálisabb reform lenne. Én bizony a chilei kereszténydemokratáknak adok igazat... (Dr. Kis Gyula József: Minden banánt nekünk!) ebben a kérdésben. Ennek ellenére elfogadom, ho gy ez az első lépés, és rendkívül bízom benne, hogy az ebbe beilleszkedő fiatalok szélesíteni fogják. Éppen az a közvélemény fog kialakulni, ami ennek a rendszernek a szélesítését és a felosztókirovó rendszer további szűkítését mondja. De el tudom fogadni , hogy hagyjuk ezt egy lassú történelmi folyamatra, és egyelőre csak olyan léptékben induljon meg ez a rendszer, ami a minimum, hogy egyáltalán létezni tudjon. Félek, hogy ez még a minimumot se biztosan éri el, vagy csak nagyon lassan éri el a minimumot, a minek van igazi hatása, ebből ered a félelmem. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy fiatalok számára ez a jobb rendszer. A másik dolog az átmenet terheiből jön. Ez nyilvánvalóan még erősebben gondot okoz a kormánynak, mint az előbb említett dolog, hogy a túl r adikális lépés tőkepiaci hatásait nem tudhatja előre biztosan, hiszen az átmenet alatt technikailag a költségvetésnek kell közbejönnie, és azokat a kieső befizetéseket pótolnia, ami nyilvánvalóan a költségvetésnek még a formális terhelése, még ha belső pia cról terhelhető is, akkor is veszélyes dolog, ezért innen van egy óvatosság. Nagyon gyakran el szokták mondani a baloldali kritikusok, hogy akkor mi értelme az egésznek, ha végül is nem jelent igazi tőkepiaci többletet vagy jelentős tőkepiaci többletet, mi nek akkor az egész cirkusz. Itt meg a rövid és a hosszú táv összekeverése van. Ahhoz, hogy a tőkepiacon igazán jelentsen valamit, ahhoz valamikor el kell kezdeni a cirkuszt. Most is fog jelenteni egy csomó mindent, mert önmagában az a technika, hogy pénzpi acon keresztül megy egy csomó pénz, nem pedig egy hivatalon keresztül, az már önmagában rengeteget tud javítani a gazdaságon, de az igazi hatás nyilvánvalóan aztán jön. Én a kormány gyávaságát igaziból itt látom. Borzasztó nehéz vállalni egy öntudatos hábo rút azért, hogy 30 év múlva jobb legyen, amikor előnyei egyelőre nincsenek, amin a mai kormány, de még a következő sem nyer igaziból sokat ezen, csak gondjai lesznek az egész dolog miatt. És ha csupán becsületből, mert benne volt a programjában, mégis kiál l vele, hát akkor nem csinálja ezt olyan radikálisan, mert mi a fenének vállaljon annyi terhet és annyi kognitív disszonanciát, hogy szépen mondjam: a félreértésekből fakadó végtelen veszekedések és viták teljes körét. Tehát itt látom igaziból a kormány gy ávaságának - óvatosságának, mondjuk így - a fő okát. A harmadik dolog, hogy hogyan kezeljük technikailag ezeket a dolgokat. Egy olyan közgazdásztól, aki még '8889ben előadássorozatokat tartott félellenzékként szerte az országban arról, hogy miért jobb a z amerikai gazdasági rendszer, mint az európaiak és pláne, mint a magyar, olvashattuk mostanában, hogy a bankok érdekében történik ez az egész átalakítás, és ilyen értelemben a mai kormány és a mögötte álló kormánypártok, az én szerény személyem, a bankár lobby - itt elhangzott, hogy biztosító lobby - külön érdekei miatt liheg annyira e mellett a terv mellett. Ez a közgazdász ugyan '8889ben az előadásaiban éppen azt hangsúlyozta, hogy azért sokkal jobb az amerikai gazdaság, mint a legtöbb kontinentális - most már az angol és az ír is lassan közelébe ér, de a többi kontinentális túl szocialista , mert rengeteg befektetési alap működik benne, aminek kettős hatása van. Borzasztó érzékenyen reagál ezért a pénzpiac arra, hogy mi megy jól, mi megy rosszul, tehá t a cégkritikák borzasztó hamar megjelennek, ezért a cégeknek örökké csipkedniük és újítaniuk kell magukat, nem tespedhetnek el, másrészt pedig emiatt milyen sok ember, aki egyénileg nem tudna tőzsdézni, kollektíven mégis tőzsdézik - és elfelejtette, hogy ezek a kollektív befektetési alapok majdnem mind nyugdíjalapok. Tehát amikor ő szidja a mai kormány terveit, akkor szidja azt a rendszert, ami Amerikában működik, amit egyébként ideálisnak tart. Nos, ebből fakadó aggályok és egyéb aggályok miatt - a "nonpr ofit" szót annyira szeretik Magyarországon, mert azt hiszik, hogy itt a pénztár profitja egy jelentős költségtényező a pénzforgatásban, és közben megvan az a hülyeség nálunk, hogy mindig azt mondják, hogy a
