Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
4637 lobby készül rátelepülni a létező infrastruktúrára, kiszakítani akarván a piac egy részét. Azért sem tar tja a Magyar Demokrata Fórum - talán nem bántó a szó, ha azt mondom - méltónak ezt az előterjesztést arra, hogy Atól Zig, lexikonszócikktől lexikonszócikkig, ahogy ezt Kósa Lajos mondta, valóban műszaki, jogi, sőt definitív kérdésekre kívánnak választ ad ni az előterjesztők a mellékletben. Azért nem tartjuk fontosnak vagy érdemesnek ezekbe ilyen részletekbe menően belemenni, mert generálisabb és általánosabb problémákat látunk. Ezek a következők: A hálózatok működtetése, valamint a tartalmi szolgáltatások címén elkezdődött már egy ideje az előbb említett távközlési lobby és más lobbyk rátelepedése például az Internetre is, ami egyfajta fura módon jelentkező második gorenjekorszakot hozhat Magyarországra, amit úgy értek, hogy a Magyarországról szóló informá ciókat is lassan külföldről fogjuk beszerezni az Interneten át, és a magyar információvagyon célszerű felhasználása és működtetése ehhez képest másodlagos, vagy éppen a gorenje metafora működtetése a magyar információvagyon célszerű itthoni felhasználása é s működtetése helyett fog történni. Ma Magyarországon az információszabadság hiányának egyik legfontosabb összetevője éppen az, hogy a technikai készségek dolgában, mint telefónia, rádió- és tvvételi lehetőségek s a többi, egyre nagyobb különbségek leszne k régiók, városok és falvak, és ne szégyelljük kimondani, szegények és gazdagok között. Többek között azért, mert a fejlesztés a fizetőképes kereslet után megy, ez természetes, de a jelenség azért válik egyre erőteljesebbé, főleg a közeljövőben, mert a kor mányzat nem, vagy nem kellőképpen törődik a hiányok fölszámolásával. Nos, tisztelt Országgyűlés, az MDF első kifogása az, hogy a Hornkormány vezérelve nem az elmúlt évtizedekben fölhalmozódott információs infrastruktúrahiányok fölszámolá sa, hanem a liberalizálás, ami a súlyos egyenlőtlenségek felszámolása helyett a kormányzati felelősség föladását jelenti, emellett - PannTel - az állami bevételekről való részbeni lemondás. Az MDF második ellenvetése: a távközlés, műsorszórás, tartalmi sz olgáltatások médiaiparrá való összeépülése Magyarországon úgy megy végbe, hogy közben nem tisztázódik az állami és a közérdek, nincs megfogalmazva a nemzeti érdek, nincs megfelelő jogi és pénzügyi szabályozás, hanem az állami feladatokat és kompetenciákat egyszerűen átadják a magánszférának, melynek szereplői nem minden esetben a magyar piaci élet szereplői. Harmadik ellenvetés: a távközlés - és erről is szólt már az előttem beszélő - az új társadalmi paradigma, az információs társadalom egyik meghatározó p illére a gazdaságban, a társadalmi életben és a kultúrában egyaránt. Aki csak egyszer is használta már előbb általam említett Internetet, a világhálót, az tudja, hogy mit jelent, milyen dimenziókat nyit meg a mai korban az új társadalmi paradigma, ez az em lített információs társadalom. A kilátásba helyezett döntések - amiket részben a távközlésről szóló, előttünk fekvő módosítás is tartalmaz, s ez a lényeg talán, illetőleg a lényeget alkotó gondolatsor első fontos eleme, hogy a kilátásba helyezett döntések , tisztelt Országgyűlés, mai ismereteink szerint egyértelműen hátrányos helyzetet teremtenek a jövőre nézve. A negyedik ellenvetés: mielőtt a parlament ilyen horderejű döntések felelősségét veszi magára, használható hatástanulmányokat és elemzéseket kelle ne, vagy kellett volna kérnie arról, hogy milyen feltételek mellett, milyen jogi szabályozás keretei között lehet a tulajdonra, a működtetésre és a gazdaságosságra nézve döntő, jó elhatározásra jutni. Ezeket az információkat az Országgyűlés elé terjeszteni a kormány kötelessége lett volna, amennyiben a meglévő törvény módosítását egyáltalán komolyan gondolják. Közülünk, gondolom, senki nem vonja kétségbe az előbb már említett szószedetszerű műszaki definíciók hitelességét, pontosságát. Nyilvánvaló, hogy a s zakma számára milyen fontos különbség van műsorszórás, műsorelosztás s a többi, ott rendkívül részletesen fölsorolt több tucatnyi műszaki definíció között. Azonban az Országgyűlés, amelyik egy ilyen típusú munkában ilyen ütemben
