Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
4635 vezetékesként értelmezhető, emiatt bizonyos értelemben itt fel lehe t vetni azt a gondolatot, hogy a közszolgáltatás szabályozott árat igényelne az ő esetükben, de ezt a különbségtételt elvi alapon mondom, mert ennek az ügynek a kezelése szerintem áthidalhatatlan irányítási nehézséget jelent. Tehát nem ez a feltétele, nem ez a szempont, ez csak egy esetleges, a mobiltelefonpiac kialakulásától a piacon meglévő szempont, de nem ez a szempont, ami a kritériuma kell hogy legyen a mobiltarifa szabaddá tételének. A mi álláspontunk az, hogy csak abban az esetben tudjuk elfogadni a mobiltelefonszolgáltatás díjainak liberalizálását, ha az összekapcsolási díj bekerül a hatósági áras kategóriába; ennek pedig pontosan az az oka, hogy olyan a piaci szerkezet, olyan tulajdonosi struktúrával, amilyen. Nagyonnagyon fontosnak tartjuk, és itt a köz és az állam érdeke az, hogy a piaci verseny, ha korlátozottan is, de mindenképpen érvényesüljön, és amikor egyes liberalizációs lépések kiszámíthatóan talán a piaci verseny ellenében hatnak, akkor alaposabban át kell gondolni, hogy hol kell felsz abadítani a hatósági árakat, és úgy gondoljuk, hogy ezt a lépést csak az összekapcsolási díj hatósági áras kategóriába kerülésekor kell meglépni. A melléklet kapcsán el kell mondanom, hogy néhány érthetetlen kérdés szökken az ember szemébe, ugyanis műszaki jellegű kérdéseket a fogalomjegyzékben oldunk meg, aminek a részletes indoklásban sem találtuk magyarázatát, nem feltétlen gondoljuk ezt ott rögzítendőnek - de ezek apróságok. Igazából legutoljára, de talán legfontosabbként kellene felsorolni, hogy mi az, ami hiányzik ebből a módosításcsomagból, és benne kellene lennie, hogy elmondhassuk, hogy Magyarország megpróbál annak a kommunikációs forradalomnak elébe menni szabályzásoldalról is, ami nyilvánvalóan egyre inkább gyorsul, és bekövetkezik a XX. század vé gén, a XXI. századba fordulván. Először is nincs hírközlési alap, pedig nagyon kellene. Teljesen világos, hogy ott olyan feladatok vannak meghatározva, amelyeknek a mostani ellátása rendkívül nehéz, ezért át kellene gondolni az ezzel kapcsolatos kormányzat i álláspontot. Nem határozza meg a kormány azoknak az univerzális szolgáltatásoknak a körét, amely szolgáltatásokat minden magyar állampolgárnak meg kellene kapni, megfizethető áron. Teljesen világos, hogy itt az információhoz jutás szabadsága és egyetemes sége nagyon fontos kritérium - nem egyszerű dolog ez. Az is világos, hogy ha a kormánynak legalább hírközlési politikája lenne, és abban világos útmutatások szolgálnának arra vonatkozóan, hogy itt mik az előrelépés útjai, ez a hiátus már oldódna. Azonban h ozzáteszem, hogy más európai országok, az Európai Unió tagjai már alkotmányos problémaként élik azt meg, hogy az információhoz jutás, az információs szolgáltatáshoz való jutás alapjoge vagy nem alapjog, és hogy ilyen értelemben alkotmányos vagy nem alkotm ányos szabályozást igényel. Ehhez képest nekünk minimum rögzíteni kellene - vagy ki kellene tűzni célként , hogy melyek azok az alapszolgáltatások, amelyeket elérhető vagy megfizethető áron minden magyar állampolgárnak el kellene érni, ha meg akarja vásár olni a piacon; és ezeket az univerzális szolgáltatásokat valamilyen módon mégiscsak ki kellene jelölni, hogy milyen irányokba gondolkodjunk. Nem kezeli azt a kihívást ez a javaslat, és értelemszerűen a kormány sem mond erre semmit, ami az OECD távközléssz abályozásra vonatkozó ajánlását jelenti. Nyilvánvalóan ez az ajánlás nagyon sok kérdést és kritériumot fogalmaz meg, ebben ez a törvénymódosítás adósunk marad. Többek között a független, a távközlési szolgáltatóktól és a politikától független szabályozó ha tóság létrehozásának igényét sem kezeli ez a törvényjavaslat, holott - a legkorábban is Magyarországon, amikor a távközlési reform kialakult, és azóta is - teljesen világos az az irány a távközlés és a kommunikáció élenjáró országaiban, hogy egy ilyen szab ályozó hatóságot építenek ki, amely a távközlési piac szereplőit próbálja regulálni. Azt gondolom, hogy ha nem is a törvénytervezetben, de egy hírközlési vagy távközlési politikában, vagy információs politikában a kormánynak mindenképpen gondolkodni kell a z itt meglévő problémák megválaszolásán.
