Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
4630 A telefóniában alkalmazott díjtételekről, illetve a díjrendeletről kiderült, hogy nem al kalmas a gyorsan változó helyzet kezelésére. A tényleges költségalakulás hiányának az a következménye, hogy az indokoltnál magasabb tarifaemelésre ad lehetőséget a szolgáltatónak. Született 1992ben egy, a helyzethez jól alkalmazkodó szolgáltatásalapú kere ttörvény, amihez a végrehajtási jogszabályok egy része a mai napig nem készült el, másik részük elkészült. Így a szociálliberális kormány nem készítette el az adatszolgáltatásról szóló rendeletet és számos fontos műszaki jellegű jogszabályt. Itt kell megem lítenem, hogy ugyanakkor a frekvenciadíjról szóló rendelete éppen a közelmúltban került kiadásra. A szolgáltatási engedélyekről szóló jogszabályt is csak az elmúlt napokban sikerült hatályba léptetni, ami azt jelenti, hogy hozzávetőlegesen öt évvel a távkö zlési törvény elfogadása után. Itt kívánom megjegyezni, hogy a jogszabályalkotás lassúsága nem mindig hátrányos. Érdemes lenne megvizsgálni a hatályba nem lépett rossz jogszabályok meg nem jelenésének nemzetgazdasági hasznosságának kérdését. A fentiekből n em kétséges, hogy nem fejeződött be az első reform, illetőleg világos a második reform vagy a reform új szakaszának szükségessége. Mik ennek bizonyítékai? Szinte naponta jelennek meg új szolgáltatások, új technológiák, olyan fejlesztések, amelyekre öt éve még gondolni sem mertünk. A hírközlés globalizálódása a korábbiaktól merőben eltérő szabályozási technikát igényel a kormánytól, a hatékonyság növekedése felgyorsult a távközlés területén, a verseny éleződik és erősödik, és a távközlési döntések területén a korábbi technikai dominancia helyébe egyre inkább a közgazdasági üzleti szemlélet lép. Ezekre a kihívásokra sajnos a Hornkormánynak nincsenek megfelelő válaszai. Miért lehet ezt ilyen határozottan kimondani? Azért, mert a most tárgyalt módosítás, illetv e ez a tervezet megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a kormány nem vette észre az informatikai társadalom beköszöntének tényét. Mert ha észrevette volna, hogy milyen jelentős változás előtt áll a világ ezen a területen, akkor erre a kihívásra próbált vo lna meg válaszolni - ez a törvény azonban néhány jelentős és több szinten jelentéktelen módosítással próbálja meg azt a látszatot kelteni, mintha kezében tartaná a távközlés folyamatait. A legnagyobb hiba, hogy az elmúlt három év nem volt elegendő arra, ho gy a HornKuncze kormány megalkossa a távközlési, netalántán informatikai politikáját, pedig az állam szerepe ezen a területen teljesen világos. Annak idején Lotz Károly miniszter úr beiktatását követően elsődleges feladatként jelölte meg ennek fontosságát , ez a mai napig várat magára. Stratégia híján és átgondolt távközlési politika híján, amely világosan le van fektetve és megfelelő kereteket ad, marad a lobbyk által kikövetelt különböző törvénymódosítás. Mielőtt kitérnék a törvénymódosítás részleteire, k i kell emelnem az általános indoklás egy mondatrészét, amely költői eszközökkel fejezi ki az előttünk lévő munkának az átgondolatlanságát: "Az EUcsatlakozás előkészítésének szükségessége megköveteli, hogy a távközlési törvényben már most kisebb, pontosító , előremutató és harmonizáló módosításokat végezzünk". Felvetődik a kérdés: ha már dolgozunk, társadalmi egyeztetést, szakmai előkészítést végzünk, szakmai egyeztetést, tárcaegyeztetést végzünk, kormányülés foglalkozik vele, a parlament több szinten tárgya lja, akkor miért nem végezzük el azokat a harmonizációs lépéseket, amelyek egyébként most is nyilvánvalóak? Tehát ha napirendre vettük ezt a kérdést, akkor nemcsak az apró és a nem nagyon áttörő lépésekben kellene a módosításokat elvégezni, hanem azokban a pontokban is, amelyek nyilvánvalóan a jövő, illetőleg a ma kihívásainak kellene hogy megfeleljenek; ezekre a beszédem egy későbbi részében konkrétan utalni fogok. Részletesen néhány paragrafushoz szeretnék hozzászólni. A 2. § kapcsán: miután a műsoreloszt ás nem koncesszióköteles tevékenység, bárki végezheti, a koncessziós távközlési szolgáltató is és bárki, aki erre kedvet érez. Azt hiszem, ez nem kedvező a kábeltelevíziós társaságoknak, mert ebben az esetben a koncessziós telefontársaságok is nyújthatnak kábeltelevíziós szolgáltatást. De jó lehet a fogyasztónak, ha többszörösen kihasznált hálózaton kapja az információt, remélhetőleg verseny, vagyis kedvezőbb áron. A Fidesz, miután
