Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 9 (280. szám) - Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - ASZÓDI ILONA KATALIN (független):
4436 munkanélkülinek hogy fog segíteni, szeretném mondani, hogy sehogy. Ugyanis nem fog tudni semmit mondani az a munkanélküli, akinek azt mondja, hogy téged csak a 700 forintos napibérrel tudlak foglalkoztatni, legfeljebb majd megegyezünk még egyéb természetbeni járandóságokban. Nem hiszem tehát azt, hogy ez a legelesettebb és legkiszolgáltatottabb rétegen, illetve annak a helyzetén bármit is javítana. Nagyon érdekes az, hogy a személyi kör nél - az államtitkár úr előterjesztéséből tudjuk - elképzelhető, hogy már 1998. január 1jével történik egy bővítés. Én úgy érzem, megint nem szerencsés, hogy szeptember 1jével hatályba lép egy törvény, utána január 1jével megint hozzá fogunk nyúlni; teh át ha egyáltalán van a munkáltatói oldalról egy szélesebb réteg, aki ezt a kedvezményes alkalmaztatást tudná megvalósítani, akkor az igenis az egyéni vállalkozóknak a köre. Mindenféleképpen indokolt lenne tehát, és én nagyon örülnék, hogyha esetleg a kormá nypárti képviselőtársaim részéről kapnék erősítést ahhoz, hogy igenis lépjen hatályba már most szeptember 1jén ez a törvényjavaslat az egyéni munkáltatók vonatkozásában is. Tekintettel arra, hogy a Magyar Demokrata Néppárt részéről a törvényjavaslathoz fű zött optimista reményeket túlzóknak találjuk, és igencsak kétkedünk a kívánt és várt hatás elérésében, ezért úgy érezzük, hogy a megoldási szándék ugyan dicséretes, de tartunk tőle, hogy nem ez a törvényjavaslat fogja - és különösen nem ebben a formában - ezt a célt elérni. Így jelenleg annyit tudunk mondani, hogy az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás a munkanélküliek további jogosultságszerzésének az egyik lehetősége lehetne, de nem valószínű, hogy a gyakorlatban ezt teljesíteni fogja. Í gy ezen formájában a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja ezt támogatni nem tudja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Aszódi Ilona Katalin független képviselő as szonynak. ASZÓDI ILONA KATALIN (független) : Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Jó pár évvel ezelőtt gondolkodtam azon, hogy miért nem lehet az alkalmi munkát szabályozni, a szabályozott munkavégzés körébe bevonni, mert hisz en ez Magyarországon létezik. Ténykérdés, hogy nagyon sokan foglalkoztatnak alkalmi munkásokat és nagyon sok alkalmi munkás dolgozik is. Ennek kapcsán eszembe jutott egyik egyetemista évfolyamtársam akkori története, aki Hollandiából érkezett haza, és mesé lte, Hollandiában úgy építik a parkoknak az útjait, hogy miután teljesen készen van a park, megvárják, az emberek hol járják ki az utakat, és aztán azokon a helyeken készítik el a szilárd burkolatot. Én is úgy gondolkodom, hogy ha egy országban valami műkö dik, létezik, jelen van, akkor - főleg, hogyha ilyen tömegekben, mint az alkalmi foglalkoztatás - ezt semmiképpen nem lehet perifériára söpörni, és lesöpörni az asztalról úgy, mintha nem lenne. Tehát fontos lenne mindenképpen úgy kezelni, hogy létezik és n e kelljen senkinek sem attól félni, hogy ha ebbe a körbe belép, akkor valami problémája lehet ennek következményeként. Ez alatt azt értem, hogyha a munkaügyi központok netán ellenőriznek, ellenőrzik a munkavállalókat, munkaadókat, akkor gyakorlatilag egy i llegális feketefoglalkoztatást találnak, és igen kemény pénzekre büntetik meg jelen pillanatban elsősorban a munkaadót. Tehát hogy maga a törvényjavaslat megjelent, az mindenképpen üdvözlendő, mert itt már sokan elmondták: lehetőséget teremt arra, hogy az alkalmi munkát a legális rendszerbe belevegyük, oda soroljuk be. Amióta képviselő vagyok, én a magam részéről ezt folyamatosan szorgalmaztam; annak idején még, amikor Kósáné Kovács Magda volt a miniszter asszony, vele beszéltem egyszer. Akkor, azt hiszem, nemigen lépett a dolog előre; aztán amikor Kiss Péter lett a miniszter, akkor éreztem, hogy valóban fogadókész a Munkaügyi Minisztérium arra, hogy ezt a nagyon komoly és súlyos problémát végül is valahogyan kezelje és rendezze.
